Általános félreértések a beavatásról Alexander Berzin*: Félreértés a beavatásról 2. rész

Ha tanításokat akarunk kapni, fontos, hogy a gyakorolás szándéka álljon a háttérben. Hogy mindezt komolyan vegyük. Másképp miért érdekelne minket a tanítás? Csak kíváncsiságból? Ez nem szempont. Ezeknek a tanításoknak értékesnek kell lenniük, egy szent dolognak, amit csak akkor tanulmányozhatsz, ha igazán akarod csinálni. Ez, természetesen, nehézkessé válik az internettel és könyvekkel, meg ilyesmikkel, mert, ahogy Őszentsége, a Dalai Láma mondja, olyan sok helyről szerezhetjük be a tudásunkat. De sok hamis információ is van a Dharmáról és tantráról, és jobb, ha helyes információhoz próbálunk jutni. Ahogy Őszentsége néha tréfálkozva mondja, "A pokolra kerülni jobb helyes megértéssel, mint téves tudással. Helyes megértéssel jóval hamarabb kijuthatsz belőle." Tehát akár szó szerint vesszük, akár egy tréfának, mindenképpen érdemes ezen elgondolkoznunk. Ha meg akarjuk szerezni ezeket a tanításokat, vegyük komolyan. Mert ez egy elköteleződés.

Ha elköteleződtünk, hogy mindennap recitálunk, hibát követünk el, ha nem vesszük komolyan, mert úgy gondoljuk, amikor nincs kedvünk csinálni, kihagyhatunk egy napot, mondván: "Csak akkor teszem, ha kedvem van." Az is hiba szokott lenni, ha túl sok olyan gyakorlás felé köteleződünk el, amit életünk teljes hátralévő részében csinálni kell. És anélkül vesszük ezeket magunkra, hogy reálisan átgondolnánk, képesek leszünk-e végigcsinálni? Ez nagyon-nagyon általános hiba volt a '70-es években, Indiában. Abban az időben a beavatásokat sokkal könnyebben adták - teljes beavatásokat teljes gyakorlási elköteleződéssel -, és mi, nyugati emberek, elfogadtuk ezeket. Elfogadtuk ezeket a felhatalmazásokat, elfogadtuk ezeket az elköteleződéseket, azt gondolván, hogy mindig képesek leszünk megtartani. És nézd meg, csupán tíz évre rá - húsz, harminc, negyven évvel későbbről meg már nem is beszélve -, hány ember tartotta meg valójában? És hány csinálta folyamatosan? Csak egy maroknyi. És még akkor is, ha elfogadták ezeket annak idején, sok ember valószínűleg küzdött azzal, hogy naponta megcsinálja, hiszen a végén felhagyott vele... Túl elfoglaltak voltak reggelenként. "A reggeli időpont nem megfelelő nekem" gondolták. És estére hagyták, de este már két-három órát kellett volna gyakorolnuk. És majdnem elaludtak, mialatt gyakoroltak, ültek ott, és elbóbiskoltak, és fél éjszakába telt, amíg túl lettek rajta. És így tortúrává vált az egész. Tehát ez egy nagy probléma.

Ha szeretnénk elköteleződni a gyakorlás felé, legyünk realisták azzal kapcsolatban, hogy valójában mit tudunk megcsinálni. Mert ezek a gyakorlási elköteleződések komoly dolgok, amikor azt mondják neked, ezt minden nap kell csinálnod életed hátralévő részében. És miért akarom csinálni minden nap életem hátralévő részében? Mert komolyan el akarom érni a megszabadulást és a megvilágosodást. És mert értem az alap tantra-módszert - Ez nagyon fontos. Őszentsége mindig hangsúlyozza, hogy ha behatóbban meg akarod ismerni a tantrát, akkor az legyen a kiinduló pontod, hogy megérted mi is ez az egész tantra, és bizonyosnak kell lenned a módszer eredményességében. Másképp miért csinálnád? Főleg, ha úgy véled, hogy ez az egész csak valami fura vizualizációból és valami mantra motyogásából áll, akkor egy idő után feladod, mert olyan nevetségesnek tűnik: "Miért csinálom én ezt?" Ezért fontos igazán mérlegelni, hogy valójában tudjuk-e teljesíteni ezeket az elköteleződéseket.

És végül, a tantra gyakorlásának félreértése úgy vélni, hogy az pusztán csak egy rituálé ismételgetése vagy pusztán egy manta ismételgetése. A bódhicsittán és az ürességen való szilárd meditáció nélkül ezt gondoljuk: "Csak végrehajtom ezt a rituálét. Csak ezt mondogatom ' Bla, bla, bla....' Próbálok vizualizálni" - pedig legtöbbször nem tudunk vizualizálni, túl komplikált. Így a legkönnyebb változatot akarjuk csinálni és azt képzeljük, hogy majd csak történik valami ennek hatására. És ezért ez az egész nagyon gyakran válik csupán Fantázia országba való meneküléssé, ahelyett, hogy egy igazán hatásos módszer lenne arra, hogy egyben lássuk az összes tanítást.

A tantra egy olyan módszer, amivel egyben láthatjuk az összes tanítást, így a rituálék menetének meghatározott pontjain - például ennél a pontnál létrehozod a négy mérhetetlen magatartást; ez a pont amenedék; ennél a pontnál bódhicsitta; ennél a pontnál megerősíted a fogadalmadat; ennél a pontnál üresség-meditációt csinálsz, és még sok, sok pont következik... - tehát a rituálé különböző pontjainak elérésekor kifejlesztünk különböző szintű Dharma-megértést és megvalósítást. Így, ha ezelőtt nem gyakoroltad a módszert, és nem tudod, hogy mi ez az egész, akkor amikor ehhez a ponthoz érsz a rituáléban, "Most megértettem az ürességet" mit csinálsz? Mert ha nem tudod, mi ez az egész, akkor csak szavakat mondasz fel. Semmire sem jó, ha csak felmondod a szavakat. Tehát a tantra gyakorlásához nagyon sok minden szükséges ebből az egész háttérből. Hiba azt gondolnunk, hogy ezzel a "Bla, bla, bla..."- féle recitálással bárhová is eljutunk - ami egyébként is általában az elme elkalandozásával jár.

Befejezés

Ez a néhány félreértés jutott eszembe, ahogy ültem és gondolkoztam erről a témáról. Biztos vagyok benne, hogy még sokkal többet is fel lehetne sorolni. Ahogy említettem, jó néhány félreértés egyszerűen csak a téma nehézsége miatt keletkezik; különösen az ürességgel kapcsolatos dolgok vagy a különböző tanrendszerek és egyebek félreértelmezése. A Dharmával kapcsolatban egy dolgot ki kell emelni: bármit is tanított Budddha, az mások javára szolgált. Így ha ezt komolyan vesszük, próbáljuk meg kitalálni, mi a célja ennek az egésznek vagy bármelyik részének. Ha nem értjük, kérdezzünk! Vizsgáljuk meg! Kövessük a Dharma [saját] módszereit!

Alexander Berzin munka közben

Ha valamilyen elmebeli/tudati korlátba* ütközünk, akkor építsünk fel több pozitív erőt, hogy le tudjuk győzni ezeket az elmebeli korlátokat vagy érzelmi akadályokat! A szövegek egyértelműen ezt tanácsolják, tehát komolyan kell vennünk. Félreértés, ha nem vesszük komolyan, és nem fogjuk fel ezt. Végezz sok Mandzsusrí** gyakorlatot! De ez nem azt jelenti, hogy csak mondogatod a "Bla, bla, bla" mantrát, hanem azt, hogy képzelőerőd segítségével  világos vizualizációt végzel, ami által az elméd tisztább és tisztább lesz. Ebben felénk áradó fények segítenek, hogy szemléletesen tudjuk elképzelni [a vizualizáció tárgyát]. Így megalapozol egy nagyon erős késztetést arra, hogy az elmédet tisztábbá tedd, és ez ösztönöz majd a továbbiakban. Ez nagyszerű segítség lehet. De csak erőlködni és erőlködni ahelyett, hogy a Dharma módszerére támaszkodva győznénk le ezeket az akadályokat és gátakat.... - ez nem mindig segít. És hatalmas mennyiségű erőfeszítést igényelhet.

Úgy szoktam szemlélni néhány utazásomat, mintha adakozó körútra mennék. Meghívtak sok helyre tanítani... mint például bódhicsitta-elvonulásokra. Előfordul, hogy bizonyos értelemben elakadok abban, amit éppen írok vagy fordítok, és akkor elutazom vagy valami ilyesmi. És ezáltal - a másokkal való beszélgetéseim során vagy amikor próbálok nagylelkű lenni a tanításokkal és így tovább - egy bizonyos mennyiségű pozitív erő keletkezik, ami visszatérésre késztet, tisztábbá teszi az elmémet, és legyőzi a gátakat, amik addig bennem voltak [és akadályoztak az írásban]. Tehát próbálom a dolgokat ilyen módon nézni.

Tehát végeredményben ezek az én gondolataim. Esetleg felmerülhetnek kérdések ezekkel kapcsolatban.

* Az előadó itt azokra a makacs meggyőződésre, megkövesedett nézetekre utal, amik akadályozzák a gyakorlót a Dharma megértésében. (A szerk. megj.)
** Mandzsusrí a bölcsesség, a tudás bódhiszattvája. Felidézése segít megszabadulni a bölcsességet akadályozó tényezőktől. 

Általános félreértések a buddhizmusról (a beavatásról)

Alexander Berzin*: Félreértés a beavatásról 1.rész

És most a tantrával kapcsolatban a beavatásról szólnék. Hiba, ha tantra beavatást úgy fogadunk el, hogy előtte nem tanulmányoztuk a tanítót vagy a gyakorlást. Még akkor is, ha előtte tanulmányozzuk őket, hiba vagy félreértés beavatást elfogadni úgy, hogy valójában nincs szándékunkban gyakorolni a tantra rendszerét. Egy beavatás vagy felhatalmazás célja az, hogy beindítsuk és megerősítsük - fokozzuk - a Buddha-természetünk tényezőit, így alkalmassá válhassunk az elköteleződésre egy sajátságos istenség-rendszer gyakorlásában. Ennek ez a teljes célja. A különféle rituálék és vizualizációk és egyebek, beindítják ezt, több magot elültetnek bennünk, így el tudunk köteleződni egy sajátságos gyakorlásban. A gyakorlás a beavatással kezdődik.

Kálacsakra-beavatás, 2012 január, India

Ha félreértjük ezt, válogatás nélkül jelenünk meg bármelyik láma bármilyen gyakorlásának beavatásán. És akár az áldás miatt megyünk oda, akár a csoport nyomásának hatására, mindenképpen hiba, ha csak ezekért tesszük. Felhatalmazásért, beavatásért folyamodni meglehetősen komoly dolog. Emellett tanulmányoznunk kell a tanítót is. Akarok-e ezzel a tanítóval, mint tantrikus guruval, megalapozni egy sajátságos kapcsolatot? Legtöbbünknek fogalmunk sincs, hogy ez valójában mit is jelent. És ezt a fajta istenség-gyakorlást (guru-jógát) akarom-e csinálni, és nem pedig egy másikat? Komolyan akarom ezt csinálni akár most vagy ténylegesen szándékomban áll később? De csak úgy odamenni, anélkül, hogy ezeken elgondolkoznánk, az hiba. Persze, nyilvánvalóan úgy is odamehetünk, mintha egy antropológiai eseményre készülnénk. Elmész, mint antropológus, hogy megnézd, hogy vajon ezek a bennszülöttek mit csinálnak a bennszülött szertartásaikon? Oké, megteheted. Őszentsége mondja, hogy ha úgy akarsz odamenni - ahogy ő nevezi -, mint egy semleges megfigyelő, az nem gond. De ha így mész oda, az igazán közönségessé teszi a beavatási folyamatot.

És ha úgy megyünk egy beavatásra, mint egy antropológiai eseményre, vagy csak áldásért vagy csoport nyomására, azaz mindenki más is megy, így nekünk is menni kell - tehát ha így megyünk oda, akkor nagy hiba elfogadni a fogadalmat és a kötelezettséget pusztán azért, mert jelen vagyunk a beavatáson, anélkül, hogy tudnánk és akarnánk magunkra vállalni. Csak akkor fogadj fogadalmat, ha tudatosan vállalod! Csak mert ott vagy, nem jelenti azt, hogy fogadalmat teszel vagy hogy elfogadod a beavatást. A tibetiek el szokták vinni magukkal a kutyájukat a beavatásra. Persze, nem azért, hogy a kutyák fogadalmat tegyenek, vagy hogy a kutya beavatást kapjon a gyakorlásba. Úgy értem, feltehetően áldásért vagy ilyesmiért viszik oda őket. De akarunk-e mi is úgy megjelenni a beavatáson, mint egy kutya? Ez a lényeg. Vagy azt gondoljuk, "Ó, mi elboldogulunk ezzel."

Vagy fordítva, az is egy ugyanilyen félreértés, ha úgy gondoljuk, hogy elfogadhatunk egy beavatást és elköteleződhetünk a gyakorlásban, anélkül, hogy fogadalmakat tennénk és be is tartanánk azokat. A beavatás vagy felhatalmazás egyik legfontosabb szempontjai a fogadalmak. Több szövegben is teljesen világosan szerepel: "Nem létezik beavatás fogadalmak nélkül." Legalább bódhiszattva-fogadalmat kell tennünk. Minden irányzat beavatásában, beleértve a dzogcsen, Congkapa és Atisa* osztályokat is, hangsúlyozzák, hogy szükségünk van valamiféle szintű prátimoksa (páli nyelven: páttimokkha) fogadalomra vagy gyakorlatra, mint alapra, még akkor is, ha ez csak világi fogadalom. Vagy még csak nem is kell mind az ötöt betartani. De valamiféle általános etikai alap szükséges. Aztán itt a bódhiszattva fogadalom. És a tantra két magasabb osztályánál a tantrikus fogadalom. A fogadalom tehát teljesen nékülözhetetlen. És muszáj ezt komolyan vennünk, megvizsgálva, hogy tényleg be tudjuk-e tartani ezeket?

Ha egy gyakorlás-elköteleződésről van szó - néha létezik beavatásos gyakorlás-elköteleződés -, félreértés, hogy úgy alkudozhatunk a tanítóval, hogy csökkentse az elköteleződést, mint ahogyan kicsinyesen alkudozunk egy árussal a kínai piacon az olcsóbb árért. Már láttam nyugati embereket így viselkedni. Őszentsége Dharamszalában szokott adni felhatalmazást/beavatást, és az elköteleződés az, hogy a gyakorlást minden nap életed végéig csinálod. Ilyen például a Láma Csöpa (A Guru Púdzsá*). Őszentsége szokott ilyen tanítást adni, és az az elköteleződés, hogy csinálnod kell minden áldott nap életed hátralévő részében. És amikor a nyugati emberek ezt választják, akkor alkudozni kezdenek: tudja, nagyon elfoglaltak vagyunk, tényleg meg kell csinálnunk? Nem lehet csak akkor, ha van rá időnk? - ilyeneket mondanak. Olcsón, olcsóbb áron próbálják megkapni. Ez egy nagy félreértés és nagy hiba.