Ha tanításokat akarunk kapni, fontos, hogy a gyakorolás szándéka álljon a háttérben. Hogy mindezt komolyan vegyük. Másképp miért érdekelne minket a tanítás? Csak kíváncsiságból? Ez nem szempont. Ezeknek a tanításoknak értékesnek kell lenniük, egy szent dolognak, amit csak akkor tanulmányozhatsz, ha igazán akarod csinálni. Ez, természetesen, nehézkessé válik az internettel és könyvekkel, meg ilyesmikkel, mert, ahogy Őszentsége, a Dalai Láma mondja, olyan sok helyről szerezhetjük be a tudásunkat. De sok hamis információ is van a Dharmáról és tantráról, és jobb, ha helyes információhoz próbálunk jutni. Ahogy Őszentsége néha tréfálkozva mondja, "A pokolra kerülni jobb helyes megértéssel, mint téves tudással. Helyes megértéssel jóval hamarabb kijuthatsz belőle." Tehát akár szó szerint vesszük, akár egy tréfának, mindenképpen érdemes ezen elgondolkoznunk. Ha meg akarjuk szerezni ezeket a tanításokat, vegyük komolyan. Mert ez egy elköteleződés.
Ha elköteleződtünk, hogy mindennap recitálunk, hibát követünk el, ha nem vesszük komolyan, mert úgy gondoljuk, amikor nincs kedvünk csinálni, kihagyhatunk egy napot, mondván: "Csak akkor teszem, ha kedvem van." Az is hiba szokott lenni, ha túl sok olyan gyakorlás felé köteleződünk el, amit életünk teljes hátralévő részében csinálni kell. És anélkül vesszük ezeket magunkra, hogy reálisan átgondolnánk, képesek leszünk-e végigcsinálni? Ez nagyon-nagyon általános hiba volt a '70-es években, Indiában. Abban az időben a beavatásokat sokkal könnyebben adták - teljes beavatásokat teljes gyakorlási elköteleződéssel -, és mi, nyugati emberek, elfogadtuk ezeket. Elfogadtuk ezeket a felhatalmazásokat, elfogadtuk ezeket az elköteleződéseket, azt gondolván, hogy mindig képesek leszünk megtartani. És nézd meg, csupán tíz évre rá - húsz, harminc, negyven évvel későbbről meg már nem is beszélve -, hány ember tartotta meg valójában? És hány csinálta folyamatosan? Csak egy maroknyi. És még akkor is, ha elfogadták ezeket annak idején, sok ember valószínűleg küzdött azzal, hogy naponta megcsinálja, hiszen a végén felhagyott vele... Túl elfoglaltak voltak reggelenként. "A reggeli időpont nem megfelelő nekem" gondolták. És estére hagyták, de este már két-három órát kellett volna gyakorolnuk. És majdnem elaludtak, mialatt gyakoroltak, ültek ott, és elbóbiskoltak, és fél éjszakába telt, amíg túl lettek rajta. És így tortúrává vált az egész. Tehát ez egy nagy probléma.
Ha szeretnénk elköteleződni a gyakorlás felé, legyünk realisták azzal kapcsolatban, hogy valójában mit tudunk megcsinálni. Mert ezek a gyakorlási elköteleződések komoly dolgok, amikor azt mondják neked, ezt minden nap kell csinálnod életed hátralévő részében. És miért akarom csinálni minden nap életem hátralévő részében? Mert komolyan el akarom érni a megszabadulást és a megvilágosodást. És mert értem az alap tantra-módszert - Ez nagyon fontos. Őszentsége mindig hangsúlyozza, hogy ha behatóbban meg akarod ismerni a tantrát, akkor az legyen a kiinduló pontod, hogy megérted mi is ez az egész tantra, és bizonyosnak kell lenned a módszer eredményességében. Másképp miért csinálnád? Főleg, ha úgy véled, hogy ez az egész csak valami fura vizualizációból és valami mantra motyogásából áll, akkor egy idő után feladod, mert olyan nevetségesnek tűnik: "Miért csinálom én ezt?" Ezért fontos igazán mérlegelni, hogy valójában tudjuk-e teljesíteni ezeket az elköteleződéseket.
És végül, a tantra gyakorlásának félreértése úgy vélni, hogy az pusztán csak egy rituálé ismételgetése vagy pusztán egy manta ismételgetése. A bódhicsittán és az ürességen való szilárd meditáció nélkül ezt gondoljuk: "Csak végrehajtom ezt a rituálét. Csak ezt mondogatom ' Bla, bla, bla....' Próbálok vizualizálni" - pedig legtöbbször nem tudunk vizualizálni, túl komplikált. Így a legkönnyebb változatot akarjuk csinálni és azt képzeljük, hogy majd csak történik valami ennek hatására. És ezért ez az egész nagyon gyakran válik csupán Fantázia országba való meneküléssé, ahelyett, hogy egy igazán hatásos módszer lenne arra, hogy egyben lássuk az összes tanítást.
A tantra egy olyan módszer, amivel egyben láthatjuk az összes tanítást, így a rituálék menetének meghatározott pontjain - például ennél a pontnál létrehozod a négy mérhetetlen magatartást; ez a pont amenedék; ennél a pontnál bódhicsitta; ennél a pontnál megerősíted a fogadalmadat; ennél a pontnál üresség-meditációt csinálsz, és még sok, sok pont következik... - tehát a rituálé különböző pontjainak elérésekor kifejlesztünk különböző szintű Dharma-megértést és megvalósítást. Így, ha ezelőtt nem gyakoroltad a módszert, és nem tudod, hogy mi ez az egész, akkor amikor ehhez a ponthoz érsz a rituáléban, "Most megértettem az ürességet" mit csinálsz? Mert ha nem tudod, mi ez az egész, akkor csak szavakat mondasz fel. Semmire sem jó, ha csak felmondod a szavakat. Tehát a tantra gyakorlásához nagyon sok minden szükséges ebből az egész háttérből. Hiba azt gondolnunk, hogy ezzel a "Bla, bla, bla..."- féle recitálással bárhová is eljutunk - ami egyébként is általában az elme elkalandozásával jár.
Befejezés
Ez a néhány félreértés jutott eszembe, ahogy ültem és gondolkoztam erről a témáról. Biztos vagyok benne, hogy még sokkal többet is fel lehetne sorolni. Ahogy említettem, jó néhány félreértés egyszerűen csak a téma nehézsége miatt keletkezik; különösen az ürességgel kapcsolatos dolgok vagy a különböző tanrendszerek és egyebek félreértelmezése. A Dharmával kapcsolatban egy dolgot ki kell emelni: bármit is tanított Budddha, az mások javára szolgált. Így ha ezt komolyan vesszük, próbáljuk meg kitalálni, mi a célja ennek az egésznek vagy bármelyik részének. Ha nem értjük, kérdezzünk! Vizsgáljuk meg! Kövessük a Dharma [saját] módszereit!
 |
| Alexander Berzin munka közben |
Úgy szoktam szemlélni néhány utazásomat, mintha adakozó körútra mennék. Meghívtak sok helyre tanítani... mint például bódhicsitta-elvonulásokra. Előfordul, hogy bizonyos értelemben elakadok abban, amit éppen írok vagy fordítok, és akkor elutazom vagy valami ilyesmi. És ezáltal - a másokkal való beszélgetéseim során vagy amikor próbálok nagylelkű lenni a tanításokkal és így tovább - egy bizonyos mennyiségű pozitív erő keletkezik, ami visszatérésre késztet, tisztábbá teszi az elmémet, és legyőzi a gátakat, amik addig bennem voltak [és akadályoztak az írásban]. Tehát próbálom a dolgokat ilyen módon nézni.
Tehát végeredményben ezek az én gondolataim. Esetleg felmerülhetnek kérdések ezekkel kapcsolatban.
* Az előadó itt azokra a makacs meggyőződésre, megkövesedett nézetekre utal, amik akadályozzák a gyakorlót a Dharma megértésében. (A szerk. megj.)
** Mandzsusrí a bölcsesség, a tudás bódhiszattvája. Felidézése segít megszabadulni a bölcsességet akadályozó tényezőktől.
