igaz gondolatok egy igaz embertől

A következőekben néhány gondolatot szeretnék megosztani a spirituális ember cselekedetének fontosságáról. Manapság nem nehéz észrevenni, milyen sebességű tudatbéli változás zajlik a Földön. Tudatosságbéli emelkedés, melynek folyamata, erősödése, exponenciális jelleget ölt: minden egyes felébredt ember, forrása a saját környezetének további ébredéshez. Nem nehéz észrevenni a felébredt ember meghatározó jellegzetességeit sem: életörömét, kreativitását, érzelmeinek gyakori kifejezését, valamint a félelem-nélküliség fokozódását önnön lényében. A spirituális úton azonban, véleményem szerint, nem elég felébredni. A felébredt embereknek bizonyos értelemben felelősségük van.

Tudni (azaz tudatosnak lenni) és nem cselekedni, a legnagyobb gyávaság, tartja egy ősi, indiai közmondás. A tudatos embernek, a szabadsága mellett, tehát, bizony felelőssége is van. Felelőssége van arra, hogy azt tudást, melyet ő maga megszerzett, megtapasztalt, valamilyen formában továbbadja.

Ez az indíttatás nem csak ideológiailag helyes így, - csupán mert jól hangzik – hanem mert a spirituálisan felébredt ember természetes vágya, hogy tudását valamilyen formában tovább örökítse. Mindez energetikai törvény is egyben: aki nem ad, az egy idő után, nem is kaphat: a szubtilis energiák áramlásai bezárulnak előtte.

Adni tehát nem csak energetikai törvény, ideológiai eszme, hanem természetes, belső vágyunk is, melynek teljesítése boldogság és kiteljesedés érzésével jár együtt. A jelenlegi, globális szintű, ébredés mértéke és annak erősödése nagyban összefügg azzal a jelenséggel, hogy a tudatosulás útján járó emberek elkezdtek - méghozzá, eléggé számosan - cselekedni. Ők ráébredtek arra, hogy tenni nagyszerű dolog. Tenni, jó ügy érdekében, valami fantasztikus érzés, amely túlmutat az emberi létezés materiális minőségén. Tenni, az Isteni harmóniával egyensúlyban, felébreszt egy olyan eszenciát, melyet mentális síkon nem mindig vagyunk képesek érzékelni. Felébreszti a lelket. Felébreszti az erőt, mely az egész emberiség létezésnek értelmét adja. Tenni, élni, lélegezni valami olyasmiért, ami univerzális, előremutató, egyetemes érték-rendet képvisel és a Teremtés esszenciájával összhangban áll, bizony nagyobb boldogságot adhat, bármekkora mértékű anyagi sikernél.

Az biztos, hogy nem írhatunk mindannyian cikkeket, készíthetünk zenét, tarthatunk meditációs kurzusokat, kutathatunk teljesen új minőségű energia előállító rendszereket, vagy oktathatunk jógát. Ám, a Teremtésben éppen az a szép, hogy minden „sejtnek” megvan a maga feladata. A teremtés, éppen végeláthatatlan sokszínűsége miatt, érdekes, gyönyörű, és isteni. Ha teljesen hétköznapi életet élünk, akkor is fel kell ismernünk, hogy mindannyian a kozmikus tudást hordozzunk magunkban. Fel kell ismernünk azt a tényt is, hogy ezt a tudást – bizonyos értelemben – nem kell tanulnunk, mert a tudás mi magunk vagyunk. Mi vagyunk a tudás! Az emlékezés sokkal fontosabb a tanulásnál… Emlékezz, hogy ki vagy… és felismered, hogy a tudás te magad vagy!

Mindenki jó, tehetséges valamiben, és a maga módján, a saját területén, igaz szívvel hozzájárulhat a Föld spirituális ébredéséhez. Vannak, akik weblapokat tartanak fent, saját erőből, hogy ezek a cikkek eljuthassanak az olvasóhoz. Hatalmas tisztelet nekik. Ők azok, akik mindennél jobban tudják, hogy valójában egyetlen fejlődés létezik, ez pedig az egyéni, belső, és spirituális fejlődés, vagyis a Lélek ébredése, mely alapját képezi a kollektív fejlődésnek, méghozzá a morfogenetikus mező segítsége által. Minden más típusú fejlődés másodlagos és következetes ehhez a fejlődéshez képest. Az embernek, aki meg akarja változtatnia világot, először önmagát kell átalakítania. Ez pedig, alkímia. Belső alkímia. És zajlik, tömeges mértékben. Aki csatlakozik hozzá, egyre gyakrabban kaphat bepillantást abba a határtalan boldogságállapotba, amit spirituális források, paradicsomi jelzővel illetni. Igen, ez egy tudatállapot, amely bárki számára elérhető. Már aki hajlandó megtisztulni, és belső alkímia útját megtapasztalni.

Vannak tehát, akik weblapokat és oldalakat tartanak fent. Arra kérem őket, munkájukat ne adják fel. Vannak, akik szabadidejüket nem kímélve, a megélhetésért való küzdelem mellett, cikkeket írnak és fordítanak, hogy az új energia anyagai eljussanak az érdeklődőhöz. Végtelen hála nekik. Arra kérem őket, ne hagyják abba. Vannak, akik olyan példamutató életet élnek, hogy tiszta lényükkel csodálható mintaként szolgálnak az ébredők számára. Szintén hála és tisztelet nekik. Sokan vannak, akik szervező munkát végeznek, előadásokat tartanak, ősi hagyományokat, és szakmákat élesztenek újra… és így tovább.....
Élünk. Élünk, lélegzünk egy olyan világban, amely túlmutat az anyagi javak hajszolásának minőségén, túlmutat az egó szükségtelen fényűzésén és harácsolásán. Egy olyan világban, amiben mi mindannyian életkortól függetlenül, újra gyermekek lehetünk. Egy olyan világban, amely elérkezett a Felsőbbrendű Én birodalmába. A szabadság, bőség és feltétel nélküli szeretet birodalmába.
_/\_