Tibeti naptárról

A tibeti naptár (lo-tho,) egy lunisolar naptár , vagyis a tibeti éve áll a 12 vagy 13 holdhónap , minden kezdő és záró egy új hold . A tizenharmadik havi egészül minden két-három évben, hogy egy átlagos tibeti év megegyezik a szoláris év .
A tibeti újév ünnep Losar (lo-gsar,). A tibeti civil éve kezdődik az első napján az első Hor hónapban. Során a Yar-tüdő-dinasztia a tibeti évben kezdődött nyáron. Szerint évkönyvek évben kezdődik, a harmadik Hor hónapban. Sok különböző hagyományai Tibetben kijavítani az év elején.
Tartalom  [hide]
1 év
1,1 éves bíboros számok
2 hónap
3 nap
4 története
5 Megjegyzések
6 Elsődleges források
7 Másodlagos források
8 Külső hivatkozások
[ szerkesztés ]év

Voltak különböző hagyományai elnevezési év (lo,) Tibetben. Ideje alatt a Yar-tüdő-dinasztia éve nevezték a 12 állat a kínai állatöv. A 12. századtól kezdve, akkor tartsa be a használati két hatvan éves ciklusok. A 60 éves ciklus néven ismert Bṛhaspati (vagy Vṛhaspati) ciklus során, először be Tibetbe az indiai buddhista a neve Chandra Nath és Chilu Pandit Tibet 1025-CE. [1] Az első ciklus a rab- Byung ciklusban. Az első évben az első rab-Byung ciklus kezdődött 1027. Ez a ciklus fogadták el Indiából. A második ciklus származott Kínából, és hívták a kábítószer-cu skor. Az első évben az első kábítószer-cu skor ciklus kezdődött, 1024. A ciklusok számolták az ordinális számok, de az év a ciklus soha nem számít, de említett speciális nevek. A szerkezet a kábítószer-cu skor a következő volt:
Minden évben jár egy állat és egy elemet , hasonlóan a kínai állatöv . Az állatok a következő sorrendben:
Mezei nyúl Sárkány Kígyó Ló Juh Emberszabású majom Madár Kutya Disznó Egér Bika Tigris
Elemeket a következő sorrendben:
Tűz Föld Vas Víz Faipari
Minden elem társul két egymást követő évben első helyen a férfi aspektusa, majd a női szempont. Például egy férfi Föld-Sárkány éve követi a női Föld-Kígyó évet, akkor egy férfi Vas-ló évben. A szex lehet hagyni, mert lehet következtetni az állat.
Az elem-állat megnevezések ismétlődő ciklusokban 60 év (a hatvanas ciklus ), kezdve a (férfi) Fa-Mouse évben. Ezek a nagy ciklusok vannak számlálva, az első ciklus megkezdése, 1024. Ezért, 2005 nagyjából megfelel a (női) Fa-Bird évében a 17. ciklus. Az első évben a hatvan éves ciklusban indiai származású (1027) az úgynevezett Rab-Byung (ugyanaz a neve, mint a megnevezése a ciklus), és megfelel a (női) tűz-nyúl év.
Év (Gergely) Év szerint rab Byung Wylie Elem Állati Szex
2008 Rab Byung 17 lo 22 sa mo glang Föld Egér férfi
2009 Rab Byung 17 lo 23 sa fényké khyi Föld Tehén nő
2010 Rab Byung 17 lo 24 lcags fényké szarvas Vas Tigris férfi
2011 Rab Byung 17 lo 25 lcags mo yo Vas Mezei nyúl nő
2012 Rab Byung 17 lo 26 chu fényké "Brug Víz Sárkány férfi
2013 Rab Byung 17 lo 27 chu mo sbrul Víz Kígyó nő
2014 Rab Byung 17 lo 28 Shing fényké RTA Faipari Ló férfi
2015 Rab Byung 17 lo 29 Shing mo lug Faipari Juh nő
[ szerkesztés ]Évek és kardinális számok
Három viszonylag modern jelöléseit kardinális számok használják a tibeti évre.
A tibeti bankjegyeket első felétől a 20. század bíboros szám látható, az 1. évben a 225 AD, ami utalás a 28. király Tibet , Thothori Nyantsen . Egy évvel 1659 azt jelenti, 1659 év telt el megalakulása után a tibeti monarchia és az évet adja meg a 1659 + 255-1 = 1913. Bevezetése ebben az évben jelölést kétségkívül kapcsolatos kikiáltása Tibet függetlenségét a 13. Dalai Láma 1912-ben.
Második felétől a 20. század egy évet jelölést is használják, ahol az év, például, 2009 egybeesik a tibeti éve 2136. Ez a viszonylag modern évben jelölés nevezik Bot Gyalo (BOI rgyal lo). Ebben a korszakban az első évben 127 BC, utalva ebben az esetben az első király Tibet Nyatri Tsenpo .
A tibeti naptár második felében a 20. század és a tibeti pénzérmék bíboros évre számok találhatók a megjelölésével Rab lo, ahol az első évben egybeesik az első évben a Rab Byung-ciklus, amely 1027. Rab lo 928 Például, az az év 1954 a nyugati Gergely-naptár .
Év (Gergely) Korszak
127 BC Korszak
255 AD Korszak
1027 AD
Kb. február / március 2009 2136 1755 983
Kb. február / március 2010 2137 1756 984
Kb. február / március 2011 2138 1757 985
Kb. február / március 2012 2139 1758 986
[ szerkesztés ]hónap

Ideje alatt a tibeti Yar-tüdő-dinasztia (7. - 9. század) tibeti hónap (zla-ba,) neveztek szerint a négy évszak:
Első tavaszi hónap (dpyid-zla ra-ba), közepes tavaszi hónap (dpyid-zla "bring-po), tavaly tavasszal hónapban (dpyid-zla mtha'-Chung),
első nyári hónap (dbyar-zla-zla ra-ba), középső nyári hónapban (dbyar-zla "bring-po), tavaly nyáron hó (dbyar-zla mtha'-Chung),
első őszi hónap (Ston-zla ra-ba), közepes őszi hónap (Ston-zla "bring-po), utolsó őszi hónapban (Ston-zla mtha'-Chung),
első téli hónap (dgun-zla ra-ba), közepes téli hónap (dgun-zla "bring-po), és az utolsó téli hónap (dgun-zla mtha'-chung).
A 12. századtól kezdve minden hónapban nevezték a 12 állat a kínai állatöv:
szarvas (Tiger), yo (nyúl), "Brug (sárkány), sbrul (kígyó), RTA (ló), fülből (juh),
spre'u (majom), bya (madár), khyi (kutya), phag (sertés), byi (egér) és glang (ökör).
Bevezetésével a naptár Kalacakratantra második felében a 11. században, hónapokban is nevezték via Hold kúriák, amelyen belül, durván szólva, a telihold került sor minden hónapban:
mchu, dbo, nag, sa-ga, snron, chu-stod, gro-bzhin, khrums, tha-Skar, smin-szer, MgO és rgyal.
Második felében a 13. században a híres uralkodó chos-rgyal "Phags-pa vezette be a rendszert számítva a hónap sorrendi szám, az úgynevezett Hor (= mongol)-hó:
1. Hor hónap (hor-zla Dang-po)
2. Hor hónap (hor-zla gnyis-pa)
3. Hor hónap (hor-zla gsum-pa)
4. Hor hónap (hor-zla bzhi-pa)
5. Hor hónap (hor-zla lnga-pa)
6. Hor hónap (hor-zla kábítószer-pa)
7. Hor hónap (hor-zla bdun-pa)
8. Hor hónap (hor-zla brgyad-pa)
9. Hor hónap (hor-zla dgu-pa)
10. Hor hónap (hor-zla BCU-pa)
11. Hor hónap (hor-zla BCU-gcig-pa)
12. Hor hónap (hor-zla BCU-gnyis-pa)
Mindezek rendszerek számláló vagy elnevezési hónapban használtak fel a modern időkben.
[ szerkesztés ]Napok

Három különböző típusú nap (zhag), a khyim-zhag a tshes-zhag és nyin-zhag.
Az első két nap csillagászati ​​nap. A szükséges idő az átlagos napot áthalad az egyik a tizenkét hagyományos jelei az állatöv (tizenkét khyim) nevezzük khyim-zla (szoláris hónap). Egy thirtieth egy nap hónap (khyim-zla) az egyik khyim-zhag, ami nevezhető állatövi nap, mert nincs azonos neve a nyugati terminológia.
Az idő szükséges a hold, hogy megnyúlt 12 fokos a nap, és minden 12 fokos utána egy tithi (tshes-zhag, Hold nap). A hossza az ilyen Hold-nappal jelentősen eltérnek miatt eltérések a mozgás a Hold és a V
Harminc napon belül Hold alkotnak Hold vagy synodic hónap (tshes-zla), az időszak újhold új hold. Ez egyenlő a szükséges idő a hold megfeszülni 360 fok a nap (V a nap). A természetes nap (nyin-zhag) határozza meg tibetiek, mint az időszak hajnaltól hajnalig. Szigorúan véve, a következő hónapokban megjelenő egy tibeti almanach, melyet az általunk tibeti naptári hónap, nem ugyanaz, mint a Hold vagy a synodic hónap (tshes-zla), amely kezdődik és ér véget a nap bármely szakában. A tibeti, nincs külön kifejezés egy naptári hónap, amely egész nap. Ezek a naptári hónap csak ún zla-ba (hónap).
A tibeti naptári hónap általában kezdődik a hét napos vagy természetes nap (GZA "vagy nyin-zhag), amelyben az első tithi (tshes-zhag) véget ér. A tibeti naptári hónap általában végződik a hét napos vagy természetes nap (GZA "vagy nyin-zhag), amelyben a 30. tithi (tshes-zhag) véget ér. Ennek következtében, a tibeti naptári hónap (zla-ba) tartalmaz 29 vagy 30 természetes nap. A sorozat a természeti nap, vagy hét napig, nincs megadva nap, vagy napok előforduló kétszer. De mivel ezekben a napokban is nevezték a kifejezés tshes együtt tőszám, előfordul, hogy bizonyos számok vagy dátumok (a megfelelő tithi) nem fordul elő (Csád), illetve kétszer jelenik meg (lhag). A tithi számítanak 1-30 és előfordulhat, hogy a hétfői a Hold napján az 1. számú (tshes gcig) követi kedden a hold nap száma 3 (tshes gsum). Másrészt, a hétfő a Hold napja az 1. számú (tshes gcig) is követi kedden a Hold napján az 1. számú (tshes gcig). Más szóval, ez elég gyakran megtörténik, hogy bizonyos dátumok nem jelennek meg a tibeti almanach és bizonyos időpontokban történik kétszer. De nem természetes nap vagy hét napon belül előforduló kétszeri vagy amelyek kimaradtak.
A hét napjai (GZA) nevezték el az égitestek .
Nap Tibeti ( Wylie ) Fonetikus átírás Tárgy
Vasárnap  (GZA "nyi ma) Sa nyi-ma Nap
Hétfő              (GZA "zla ba) Sa da-wa Hold
Kedd              (GZA "mig dmar) Sa Mik-mar Mars
Szerda              (GZA "lhag pa) Sa Lhak-ba Merkúr
Csütörtök  (GZA "phur bu) Sa Phur-bu Jupiter
Péntek              (GZA "pa sangs) Sa-Ba énekelt Vénusz
Szombat  (GZA "spen pa) Sa-ben ba Szaturnusz
Nyima "Sun", Dawa "Moon" és Lhagpa "Mercury" gyakori személynevek az emberek született vasárnap, hétfő vagy a szerda volt.
[ szerkesztés ]Történelem

Ideje alatt a Yarlung dinasztia a tibeti években nevezték el a 12 állat közös a kínai állatöv. A hónap nevezték szerint a négy évszakban, és az év kezdett nyáron.
A fordítás a buddhista Kalachakratantra második felében a 11. század kezdetét jelezte a teljes változás a naptári Tibetben. Az első fejezet a könyv tartalmaz, többek között egy leírást egy indiai csillagászati ​​naptár és leírások a számítások meghatározása hossza az öt bolygó és a Nap és a Hold fogyatkozás.
Szerint a buddhista hagyomány, az eredeti tanítását a Kalacakra tanította Buddha maga. Mégis tartott több mint kétszáz évvel, amíg a Kalacakra naptár hivatalosan is bevezették a hivatalos tibeti naptár szerint az uralkodó Chos-rgyal "Phags-pa második felében a 13. században. Bár ez a naptár változott többször során a későbbi évszázadok, hogy megőrizte eredeti jellegét, mint a Luni-szoláris naptár indiai származású.

Maha Mrityunjaya mantra

A felvétel története:

Egyszer, amikor a Dalai Láma, egyik szeretett, szerzetes barátja  ebből az életből a következőbe
tért, a Dalai Láma ült barátja ágya mellett, és óráról-órára csak énekelt ,segítve  barátja,  örömteli és a békés,  átkelését.
Akik jelen voltak arra kérték a Dalai Lámát, hogy engedje meg a kántálás rögzítését, megosztását a világgal. A Dalai Láma beleegyezett, de csak az alábbi feltételekkel:

A felvétel szabadon sokszorosítható, ám
Soha nem szabad értékesíteni!
Használják gyógyításra!

Ez az egyik legszentebb és erőteljes gyógyító mantra, mely számtalanszor bizonyította már csodás terápiás erejét, ha rendszeresen énekelték vagy hallgatták.
A Mrityunjaya mantra segít, hogy megtaláld magadban Istent.  Az örökkévalóságig lehet kántálni. A Mrityunjaya mantra, az egyik legfontosabb maha-mantra. Ősi szanszkrit mantra lévén hatékonysága, védelme és áldása sokrétű.

A Maha mrityunjaya szó jelentése:
Nagy győzelem a halál felett.

Siva-hoz kapcsolódik. Megszabadít a rombolástól és, a tudatlanságtól, a halál és újjászületés ciklusaiban.  Az élet mantrája, mely nem csak védi a fizikai testet és ápolja az egészséget, de egyben mélyen, éberen tartja  a tudatot is.


Om trayambakam yajamahe
Sugandhim pusti vardhanam
Urvarukamiva bandhanat
Mrtyor muksiya mamrtat


A Mantra értelmezése

Ahogy már megszokhattuk, a mantrákban rejlő titkok, sokkal inkább a háttérben megbúvó értelmezésben, mint inkább a hangok, szavak jelentéseiben van. Ez ebben az esetben sincs másképp. Ám egy Mantra értelmének szavakkal való felvázolása sem könnyű feladat. Igyekszem úgy leírni, hogy emészthető, de belső lényege megközelíthető legyen.

Om

Az Om szótag a teremtés jelképe. Az Om szótag a hinduk szerint az a rezgés, amellyel Brahman a világot teremtette. Az isteni, az abszolút jelenléte a világban, a máyá-ban.
Az Om (eredetileg három hangzó, az A+U+M összeolvadása) A szó maga szanszkrit eredetű és Aumnak  írták. Az első betű jelenti Brahmat, a teremtőt, a második Vishnut, a fenntar-tót, a harmadik Shivát, a pusztítót. Titkos jelentése azonban más.

A betű je-lenti az isteni ént, a halhatatlan lelket;
U jelenti az emberi ént, a mulandó testet;
M jelenti a két én kapcsolatát, ezt az életet.

A az örök világ,
U ez a Föld,
M az idő, ami a kettőt összeköti.

A szent szótag egy lehelettel kimondja a lét legnagyobb misztériumát: itt élek a
Földön, sorshoz és időhöz kötve, de igazi lényem az örök halhatatlan lélek.

TRYAMBAKKAM - Shiva Isten három szemére utal

"Trya": "három" és
"Ambakam": szeme.
Ez a három szem a Trimurti, a megvilágosodás, a bölcsesség forrása. A három elsődleges istenségre utal:
a mindentudás = Brahma,
a mindenütt jelenvaló = Visnu és
a Mindenható = Siva.

YAJAMAHE - "Téged dicsérünk énekünkel". (A dicsőségedről énekelünk)

SUGANDHIM - Siva bennünket folyton körülvevő "illatára" (a tudás, a jelenlét és erő) utal. Ez az illat boldogsággal tölt el bennünket, mert így  tudta, látta, vagy érezte erényes cselekedeteinket.

PUSTIVARDHANAM - Pooshan - Siva e világ feletti uralmára utal, mint ennek a világnak az "atyja"

URVA - Brahma-t, a mindentudást, a mindenség teremtőjét szimbolizálja.

VISHAL -  nagy és erős (halálos).

AAROOKAM - a "betegség".

Így URVAROOKA azt jelenti: - ellenálhatatlan, halálos betegség(ek).

Ezek a "fertőző" betegségek, az általuk okozott negatív hatásaik miatt, szintén három csoportba sorolhatók.
- a tudatlanság
- a hazugság (Ahogy bár Vishnu  mindenütt jelen van, nem érezzük őt, mert más érzékek elvonják a figyelmünket róla)
- és a gyengeségek (A fizikai test kényszerít, de Siva erős).

BANDANAAN - Leköt, kötelék.

Így az URVAROOKAMEVA, azt jelenti, "Halálos betegségekhez vagyok kötve".

MRITYORMOOKSHEYA - "A felszabadulásért (Mokshya=felszabadít) minket a haláltól"

MAAMRITAAT - Mi mind Imádkozunk, kérünk valamilyen "nektárt" ("Amrit"), ami kijuttat a halálból, s lehetővé teszi az  újjászületést.

Egy másik írás szerint:

Maha Mrityunjaya Mantra
Om Triyambakam Yajamahe
Sugandhim Pushtivardhanam
Urvarukamiva Bandhanat
Mrityor Mukshiye Mamritat Om

A halál (Mritya) Nagy (Maha) Legyőzője (Jaya): Shiva, a Háromszemű (Triyambakam). Tőle kéri ez a mantra, hogy a haláltól megszabadítva (mukshiye) vigyen a halhatatlanságba (amrita). Olyan természetesen, mint – számunkra szokatlan képpel – ahogy az érett uborka magától lehull a száráról… Sokak szerint ez a legszentebb, legvarázslatosabb gyógyító, megtisztító erejű Shiva-mantra, meg az egyik legősibb is. Ez is a Rig-Védából származik, a Rudra-mantra első versszaka.
Védelmezzen mindannyiunkat az élet útján! Segítse halott szeretteinket a létezés útján.

Tibeti naptár

2011 a vas nyúl éve 2138
Hónap napjai./Holdhónap napjai
Január
1./27    szombat
2./28    vasárnap

3./29    hétfő  Intenzív védelmező gyakorlat -pudzsa
4./30    kedd  Újhold Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
5./1      szerda
6./2      csütörtök
7./3      péntek
8./4      szombat
9./5      vasárnap

10./6     hétfő
11./7     kedd
12./8     szerda    Tára és Gyógyító Buddha nap
13./9     csütörtök
14./10   péntek    Guru Rinpocse nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
15./11   szombat
16./12   vasárnap

17./13    hétfő
18./14    kedd
19./15    szerda    Telihold Amitájusz nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
20./16    csütörtök
21./17    péntek
22./18    szombat
23./19    vasárnap

24./20    hétfő
25./21    kedd
26./22    szerda
27./23    csütörtök
28./25    péntek    Dákini nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
29./26    szombat
30./27    vasárnap
31./28    hétfő
Február
1./29    kedd     Intenzív védelmező gyakorlat -pudzsa
2./30    szerda    Újhold Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
3./1      csütörtök
4./2      péntek     tízmilliószoros nap
5./2      szombat
6./3      vasárnap
 
7./4      hétfő
8./5      kedd
9./6      szerda
10./7    csütörtök
11./8    péntek       Tára és Gyógyító Buddha nap
12./9    szombat
13./10  vasárnap    Guru Rinpocse nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep

14./11  hétfő
15./12  kedd
16./13  szerda
17./14  csütörtök
18./15  péntek       Telihold Amitájusz nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
19./16  szombat
20./17  vasárnap

21./19  hétfő
22./20  kedd
23./21  szerda
24./22  csütörtök
25./23  péntek
26./24  szombat
27./25  vasárnap    Dákini nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
28./26  hétfő
Március        
1./27    kedd
2./28    szerda
3./29    csütörtök    Intenzív védelmező gyakorlat -pudzsa
4./30    péntek    Újhold Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
5./1      szombat    Losar: tibeti Újévi fesztival Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
6./2      vasárnap
 
7./3      hétfő
8./4      kedd
9./5      szerda
10./6    csütörtök
11./7    péntek
12./8    szombat    Tára és Gyógyító Buddha nap
13./9    vasárnap

14./10  hétfő    Guru Rinpocse nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
15./11  kedd
16./12  szerda
17./13  csütörtök
18./14  péntek
19./15  szombat    Telihold Amitájusz nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
20./16  vasárnap

21./17  hétfő
22./18  kedd
23./19  szerda
24./20  csütörtök
25./21  péntek
26./22  szombat
27./23  vasárnap

28./24  hétfő
29./25  kedd    Dákini nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
30./26  szerda
31./27  csütörtök
Április        
1./28    péntek
2./29    szombat    Intenzív védelmező gyakorlat -pudzsa
3./30    vasárnap    Újhold Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
4./1    hétfő
5./2    kedd
6./3    szerda
7./4    csütörtök
8./5    péntek
9./6    szombat
10./7    vasárnap

11./8    hétfő      Tára és Gyógyító Buddha nap
12./9    kedd
13./10    szerda       Guru Rinpocse nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
14./11    csütörtök
15./12    péntek
16./13    szombat
17./14    vasárnap

18./15    hétfő       Telihold Amitájusz nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
19./16    kedd
20./18    szerda
21./19    csütörtök
22./20    péntek
23./21    szombat
24./22    vasárnap

25./23    hétfő
26./24    kedd
27./25    szerda          Dákini nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
28./26    csütörtök
29./27    péntek
30./28    szombat
május    
1./29    vasárnap

2./29    hétfő    Intenzív védelmező gyakorlat -pudzsa
3./30    kedd     Újhold Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
4./1    szerda
5./2    csütörtök
6./3    péntek
7./4    szombat
8./5    vasárnap

9./6    hétfő
10./7    kedd
11./8    szerda
12./9    csütörtök       Guru Rinpocse nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
13./11    péntek
14./12    szombat
15./13    vasárnap

16./14    hétfő
17./15    kedd        Telihold Amitájusz nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep    tízmilliószoros nap
18./16    szerda
19./17    csütörtök
20./18    péntek
21./19    szombat
22./20    vasárnap

23./21    hétfő
24./22    kedd
25./23    szerda
26./24    csütörtök
27./25    péntek          Dákini nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
28./26    szombat
29./27    vasárnap

30./28    hétfő
31./29    kedd       Intenzív védelmező gyakorlat -pudzsa
június    
1./30    szerda      Újhold Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
2./1    csütörtök
3./2    péntek
4./3    szombat
5./4    vasárnap

6./5    hétfő
7./6    kedd
8./7    szerda
9./8    csütörtök
10./9    péntek
11./10    szombat       Guru Rinpocse nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
12./11    vasárnap

13./12    hétfő
14./13    kedd
15./14    szerda
16./15    csütörtök       Telihold Amitájusz nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
17./16    péntek
18./17    szombat
19./18    vasárnap

20./19    hétfő
21./20    kedd
22./21    szerda
23./22    csütörtök
24./23    péntek
25./24    szombat
26./25    vasárnap      Dákini nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep

27./26    hétfő
28./27    kedd
29./28    szerda
30./29    csütörtök      Intenzív védelmező gyakorlat -pudzsa
július    
1./30    péntek           Újhold Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
2./1    szombat
3./2    vasárnap

4./3    hétfő
5./4    kedd            tízmilliószoros nap
6./5    szerda
7./7    csütörtök
8./8    péntek
9./9    szombat
10./10    vasárnap       Guru Rinpocse nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep

11./11    hétfő
12./12    kedd
13./13    szerda
14./14    csütörtök
15./15    péntek         Telihold Amitájusz nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
16./16    szombat
17./17    vasárnap

18./18    hétfő
19./19    kedd
20./20    szerda
21./21    csütörtök
22./22    péntek
23./23    szombat
24./24    vasárnap

25./25    hétfő           Dákini nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
26./26    kedd
27./27    szerda
28./28    csütörtök
29./29    péntek        Intenzív védelmező gyakorlat -pudzsa
30./30    szombat      Újhold Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
31./1    vasárnap
augusztus    
1./2    hétfő
2./3    kedd
3./4    szerda
4./5    csütörtök
5./6    péntek
6./7    szombat
7./8    vasárnap

8./9    hétfő
9./10    kedd       Guru Rinpocse nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
10./11    szerda
11./12    csütörtök
12./13    péntek
13./14    szombat
14./15    vasárnap         Telihold Amitájusz nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep

15./16    hétfő
16./17    kedd
17./18    szerda
18./19    csütörtök
19./20    péntek
20./21    szombat
21./22    vasárnap

22./23    hétfő
23./24    kedd
24./25    szerda         Dákini nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
25./26    csütörtök
26./27    péntek
27./28    szombat
28./29    vasárnap      Intenzív védelmező gyakorlat -pudzsa

29./30    hétfő           Újhold Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
30./1    kedd
31./3    szerda
szeptember    
1./4    csütörtök
2./5    péntek
3./6    szombat
4./7    vasárnap

5./8    hétfő
6./9    kedd
7./10    szerda       Guru Rinpocse nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
8./11    csütörtök
9./12    péntek
10./13    szombat
11./14    vasárnap

12./15    hétfő          Telihold Amitájusz nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
13./16    kedd
14./17    szerda
15./18    csütörtök
16./19    péntek
17./20    szombat
18./21    vasárnap

19./22    hétfő
20./23    kedd
21./24    szerda
22./25    csütörtök       Dákini nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
23./26    péntek
24./27    szombat
25./28    vasárnap

26./29    hétfő        Intenzív védelmező gyakorlat -pudzsa
27./30    kedd        Újhold Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
28./1    szerda
29./2    csütörtök
30./3    péntek
október    
1./4    szombat
2./6    vasárnap

3./7    hétfő
4./8    kedd
5./9    szerda
6./10    csütörtök       Guru Rinpocse nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
7./11    péntek
8./12    szombat
9./13    vasárnap

10./14    hétfő
11./15    kedd         Telihold Amitájusz nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
12./16    szerda
13./16    csütörtök
14./17    péntek
15./18    szombat
16./19    vasárnap

17./20    hétfő
18./21    kedd
19./22    szerda
20./23    csütörtök
21./24    péntek
22./25    szombat        Dákini nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
23./26    vasárnap

24./27    hétfő
25./29    kedd         Intenzív védelmező gyakorlat -pudzsa
26./30    szerda       Újhold Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
27./1    csütörtök
28./2    péntek
29./3    szombat
30./4    vasárnap

31./5    hétfő
november    
1./6    kedd
2./7    szerda
3./8    csütörtök
4./9    péntek
5./10    szombat       Guru Rinpocse nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
6./11    vasárnap

7./12    hétfő
8./13    kedd
9./14    szerda
10./15    csütörtök         Telihold Amitájusz nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
11./16    péntek
12./17    szombat
13./18    vasárnap

14./19    hétfő
15./20    kedd
16./21    szerda
17./22    csütörtök        Tízmilliószoros nap
18./23    péntek
19./24    szombat
20./25    vasárnap       Dákini nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep

21./26    hétfő
22./27    kedd
23./28    szerda
24./29    csütörtök      Intenzív védelmező gyakorlat -pudzsa
25./30    péntek          Újhold Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
26./1    szombat
27./3    vasárnap

28./4    hétfő
29./5    kedd
30./6    szerda
december    
1./7    csütörtök
2./8    péntek
3./9    szombat
4./10   vasárnap       Guru Rinpocse nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep

5./10    hétfő
6./11    kedd
7./12    szerda
8./13    csütörtök
9./14    péntek
10./15    szombat        Telihold Amitájusz nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
11./16    vasárnap

12./17    hétfő
13./18    kedd
14./19    szerda
15./20    csütörtök
16./21    péntek
17./22    szombat
18./23    vasárnap

19./24    hétfő
20./25    kedd          Dákini nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
21./27    szerda
22./28    csütörtök
23./29    péntek       Intenzív védelmező gyakorlat -pudzsa
24./30    szombat     Újhold Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
25./1    vasárnap

26./2    hétfő
27./3    kedd
28./4    szerda
29./5    csütörtök
30./6    péntek
31./7    szombat
január    
1./8    vasárnap
2./9    hétfő       Guru Rinpocse nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
3./10    kedd
4./11    szerda
5./12    csütörtök
6./13    péntek
7./13    szombat
8./14    vasárnap

9./15    hétfő        Telihold Amitájusz nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
10./16    kedd
11./17    szerda
12./18    csütörtök
13./19    péntek
14./21    szombat
15./22    vasárnap

16./23    hétfő
17./24    kedd
18./25    szerda        Dákini nap Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
19./26    csütörtök
20./27    péntek
21./28    szombat
22./29    vasárnap    Intenzív védelmező gyakorlat -pudzsa

23./30    hétfő         Újhold Tsog-Gánapudzsa tantrikus örömünnep
24./1    kedd
25./2    szerda
26./3    csütörtök
27./4    péntek
28./5    szombat
29./6    vasárnap

30./7    hétfő

Kálacsakra

A kálacsakra, azaz „az idő kereke” elnevezésű belső-ázsiai gondolkodási rendszer a buddhista tantra körébe tartozó elméleti-gyakorlati tanítások foglalata. Nevezhetnénk „időizmus”-nak is, de idegen nevével - kálacsakra - szélesebb körben ismert. Mivel az elmúlt évtizedek során számos alkalommal rendeztek Kálacsakra-beavatásokat mind keleten, mind nyugaton, egyre növekedett az érdeklődés e rendszer iránt.

A buddhista gondolkodásban, ezen belül is a buddhista tantrában a leggyakrabban elfogadott felosztás - melyet a tibeti enciklopédista, Butön (1290-1364) is ajánlott, és általánossá tett - a négyes felosztás. Eszerint a tantra négy osztályra bontható: kríja-, csárja-, jóga- és anuttara-jóga-tantra. A legnemesebb a negyedik osztály, s ide sorolták be a Kálacsakra-tantrát is. A tibeti gondolkodók úgy tartják, hogy az első három tantra köre csak hozzávetőleges megközelítést enged a ’módszer és a tudás/bölcsesség’ egyesítésében. S csak az anuttara-tantra köre, a tantrák legmagasabb osztálya az, amely e kettő elválaszthatatlanságát hivatott megmutatni.

A rendszer művelői szerint e tantra sokkal jobban egyénre szabott, a gyakorló lelki alkatának és karmikus irányultságának is megfelelő. Ennélfogva az eredmény is gyümölcsözőbb. Emellett a rendszer művelése nem ajánlott minden gyakorló számára, hiszen nem rendelkezik mindenki azokkal a teljes testi, lelki, elmebeli és karmikus kívánalmakkal, amelyek e legmagasabb tantra-kör gyakorlásához szükségesek. A gyakorláshoz tehát ki kell művelnünk tudatunkat és testünket-lelkünket. De a cél eléréséhez ez is kevés, hiszen, mint minden „titkos”, vagy annak vélt-tartott gondolkodási rendszer, a kálacsakra is tanító-függő. Ösvényére csak akkor léphetünk, ha tanítónk ezt tanácsolja, ha minden tekintetben érettek vagyunk arra, hogy ezen az úton járjunk. Ringu Tulku Rinpocse 1993-ban a kálacsakra-beavatás során a következőket mondta: „A Kálacsakra-tantra a történeti Buddha legmélyebbenszántó tanításainak egyike.

A buddhisták történeti hagyománya szerint az eredeti tantrát, melyet azóta is a 12.000 versből álló Kálacsakra-mula-tantra-ként ismertek – vagy inkább nem ismertek – maga Sákjamuni Buddha tanította/hirdette/nyilatkoztatta ki a mai Andhra Pradesh állambeli Amravati közelében lévő Srí Dhanyakataka sztúpánál a legendák ködébe vesző Sambhala ország királyának, Dává Szangpónak (Szucsandra) kérésére, aki a Kálacsakra-istenség egy csodás megjelenési formája. E hű tanítvány hazatérve belső-ázsiai otthonába, írt hozzá egy 60.000 versből álló kommentárt. A két munka elveszett. A Dává Szangpó utáni hetedik uralkodó, Dzsamphel Dagpa (Maju-srikirti) elkészítette a tantra összefoglalását „Kálacsakra Laghutantra” címmel. Ma is ez a legelterjedtebb kálacsakra-szöveg, amit tanulmányoznak. Őt követte a mitikus ország trónján Péma Kárpó (Pundarika), aki megírta a laghutantra kommentárját „Vimalaprabha” címmel. Indiába három remete-misztikus, Mandzsushrívajra, Cilupa és Pindó Acharya terjesztette el. A három szöveg alig-alig tért el egymástól.

A tantrát Indiában széles körben tanulmányozták és gyakorolták, mert a leírások világosak és alaposak voltak. Tibetbe először 1027-ben került bevezetésre a pandit Sribhadra Bódhi és Jijo lócáva Dávé Őzer által. Utánuk is több tibeti tudós ment Indiába a rendszert tanulmányozni, s Tibetbe visszatérve mind elkészítette saját fordítás-változatát. Ma mintegy 24 fordítás-változat ismeretes. De ezek a fordítások alig-alig különböznek egymástól. A sokféle vonal és fordítás a 13-14. század során két fő vonulattá alakult. Az egyik, Butön Rincsendup vonala a tantra világos magyarázatára helyezi a hangsúlyt. A másik, Serab Gyeltsen (1292-1361) vonala az alapvető gyakorlatokra fekteti a hangsúlyt. E két vonal manapság egyesült Őszentsége a 14. Dalai Láma, Gyelvá Támcsé Khjenpá Tendzin Gyácó személyében.

Amint fentebb már említettük, ez a tantra az anuttara osztályba tartozik, ott is az un. ’anya-tantrák’ csoportjába. A szöveg maga öt fejezetre van osztva. Az első fejezet a külső világunkkal, a földdel és az azt körülvevő kozmosszal foglalkozik. Ezt a részt szokták Külső vagy Externál Kálacsakrának is nevezni. A tibetiek kham-nak nevezik. A második fejezet az emberi testtel, a belsővel foglalkozik. Ezt szokás Belső vagy Internál Kálacsakrának nevezni; a tibetiek nang-nak hívják. Az utolsó három fejezet kapta az Alternatív Kálacsakra nevet. Ezen belül az eredeti harmadik fejezet tibeti neve váng, amit ’beavatás’-nak fordíthatnánk, s ez a fejezet a világmindenség végső természetével foglalkozik, azaz a (leg)végső igazsággal. A következő fejezet tibeti neve dupá, amely a rituálékról szól, és a viszonylagos igazság/valóság kifejtése is megtalálható benne. Úgy is szokták mondani, hogy ez a fejezet az ún. ’Fejlesztő fokozat’ foglalata. Az utolsó fejezet a Jesé, azaz ’alapvető bölcsesség’ címet kapta, s ebben folytatódik a viszonylagos igazság/valóság kifejtése. Vagy ahogy általában elterjedt, ez a fejezet a ’Tökéletesítő fokozat’ leírását adja.” Az összes későbbi kommentár mind ezt a felosztást követi.

Az egész tantrán végigvonul az egymástól függés, az egymásra hatás gondolata, s a környezetünk iránt érzett felelősség tudatossága. Érdemes itt megjegyezni, hogy a tibeti kozmológia és asztrológia ebből a tantrából épült fel. Leegyszerűsítve ez a tantra a végső igazsághoz vezető út lámpása. Ezt az igazságot nem lehetséges puszta intellektuális megértéssel felfogni, ehhez szükséges a bölcsesség, az a fajta bölcsesség, amikor a tudat már nem működik. Mivel pedig az intellektuális megértést segíteni kell, a beavatás(ok)hoz kötődő technikákat kell alkalmaznunk. Ez összefonódik a tanítással, az imával, az áldásban való részesüléssel, az odaadással, a mantrával, a jógával és a szemlélődéssel. A beavatás engedélyezés is egyúttal. De a legfontosabb tényező a megfelelően képzett tanító. Csak ő tudja helyesen és hathatósan végrehajtani a tantrikus tanítás valamely beavatását.

A Külső Kálacsakra tantra szövegeiben a hangsúly az időn és az univerzumon van. Az természetes, hogy az „Idő kereke” tanításaiban hangsúlyt kap az idő különféle megragadása. Mind a szövegben, mind pedig a mandalában helyet kap az év minden egyes napjának istensége, emellett a fél-hónapoké is. Az évet e rendszerben 6 évszakra osztják: a tavasz, a forró évszak, a monszun, az ősz, a korai és a késői tél; az év 12 hónapra tagolódik, s a fogyó és növekvő holdnak 24 periódusa van; ezt a kezek 6-os alapú számaiban is viszontlát-hatjuk a rendszer főistensége, a Kálacsakra ábrázolásában, a mandalában pedig az istenségek 360-as számát a három szinten megjelenített 120-120 istenség adja vissza. Ebben a tantrában sok szó esik a világkorszakokról – ezt a hindu gondolkodásból vették át. Itt viszont a világkorszak sokkal rövidebb. Mindenesetre megtudhatjuk, hogy Buddha tanítása a halálát követő két világkorszakon (juga) keresztül fog fennmaradni. Az első a Buddha halálát követő 2424. év háborújával ér véget, s a második, az ún. „Aranykor” a vallásalapító halálát követően 5104 évig tart. (Azt kell hinnünk, hogy ezek a számok igencsak viszonylagosak.) Az univerzum leírása sem olyan, mint azt várnók.

Az összefüggéseket kell keresni, nem a jó-rossz, helyes-helytelen megfeleléseket. A körülöttünk lévő mindenség leképezése a mandala; a két-dimenziós kozmosz-térkép. A világunkat alkotó elemeket a különféle – és sokszor különböző színű – egymásra helyezett kerek lemezek jelképezik: a levegő van legalul, fölötte a tűz, azon a víz, s azon a föld. Ezek tetején foglal helyet a világ közepe, az univerzum köldöke, a Meru-hegy a többi hegy, kontinens és tenger társaságában. A méretezésük is tele van számmal, megfelelésekkel, stb. Magát univerzumot alkotó dolgok is „számosak”. Valószínű, hogy az ilyen ábrázolások gondolatai visszavezethetők a mezopotámiai kozmosz-építkezésre, a központiságra, a szimmetrikusságra. De pl. a poklok leírása nem emlékeztet az Abhidharmakósa leírására, vagy a hinduk pokol-képeire, hanem inkább a dzsainák elképzeléseire. Az arányok a világban azonosak, ugyanolyan arányok vannak az emberi testen/testben, mint mondjuk egy mandalában vagy a világmindenségben. (Csak lehet, hogy még nem jöttünk rá.)

Az un. Belső Kálacsakra, amely az emberi testet és a tudatunkat próbálja megközelíteni, szintén hemzseg a számok által megejelenített szimbólumoktól. Sok mindent átvett a Számkhja rendszerből, amely se nem védikus, mint mondjuk a dzsainizmus, se nem buddhista. Valószínű, hogy ezért is került a „titkos” tanok listájára a kálacsakra tanítások köre; csak a beavatottak számára járható ez az út. Ebben a részben kerül kihangsúlyozásra az un. 36 tisztulási fundamentum: [a 6x6-os vizsgálandó alap], a 6 pszicho-fizikai alkotóelem, (melyet a 6 férfi Tathágata, azaz a hat Dhjáni Buddha) jelenít meg, a 6 elem, (melyet a 6 női Tathágata, a Dhjáni Buddhák női párja) jelenít meg, a 6 belső észlelő-forrás (észlelőszerveink és a tudatunk, melyeket a 6 férfi bódhiszattva jelenít meg), a 6 külső észlelet (-forrás), mint pl. formák, szag, érintés, stb., (melyet a 6 női bódhiszattva szemléltet), a 6 cselekvést végző „szervünk”, mint a száj, kezek, lábak, stb., (melyeket a 6 haragos férfi-istenség mintáz), s végül a 6 cselekedet, mint pl. a beszéd, mozgatás, stb., (melyeket a 6 haragvó nő-istenség formáz meg). Vagyis a gyakorlás során ezt a 36 „alapot” 36 istenséggé alakítjuk át.

E rész másik fontos tárgya a fogantatás, magzati lét, születés, felnövekvés és a halál folyamata. Ezek mellett a lélegzetvételek vizsgálata és előszámlálása is a kálacsakra fontos része. Végeredményként azt kapjuk, hogy naponta 21.600 lélegzetet veszünk. Mint minden tantrában, itt is fontos szerep jut az belső csatornáknak, csak itt némileg más kap hangsúlyt. E tantra is azt tanítja, hogy testünkben számtalan csatorna (nadi; cá) húzódik, melyek a szeleknek vagy energiaáramlásnak adnak teret. A legfontosabb – főképpen a vizualizáció szempontjából – a középső (avadhuti; úmá) és az azt közrefogó jobb oldali (pingala; róma) és a baloldali (ída; kjangmá) szélcsatorna. A két csatorna, az ún. csakrák táján átfogja és csomót alkotva megköti a középsőt, s a benne szabadon áramló szél mozgását akadályozza. A csakráknak csomópontoknak külön-külön neveik vannak, ugyanúgy a csatornában mozgó szeleknek is, melyeket különböző égtájakkal és különféle istenségekkel kötnek össze, azonosítanak vagy reprezentálnak. Emellett különböző elemekkel is összefüggésbe hozzák őket. Mindezeken túl nem kis szerepet kap a „cseppek” két négyes csoportja, amelyeknek mindkét csoport esetében meghatározott helye van, s a különböző helyek egymáshoz kapcsolódva különféle állapotokat hozhatnak létre a gyakorlás során. Igen valószínű, hogy ez a négyes felosztás a Mandukja Upanishad-ból vett kölcsönzés és Lama Anagarika Govinda könyvében, a „Foundations of Tibetan Mysticism” c. munkában részletesen is kifejtetik.

Az Alternatív Kálacsakrában a megtisztítási folyamat kissé eltér a többi tantráétól. Az alapvető hangsúly a beavatáson van. Általában elmondható, hogy beavatást vagy felhatalmazást csak kisszámú közösségnek szokás kiszolgáltatni. Ezzel szemben a Kálacsakra beavatást már a történeti Buddha is nagyszámú közösségnek adta meg. A beavatás maga több beavatás sorozata, mely a kálacsakra esetében 15. Ez a sorozat 3 csoportra osztható: az első 7 az ún. ’gyermekkor módján’ adott beavatás, ezt követi a 4 magas és a 4 nagyon magas beavatás. Ezeket a legtöbb esetben kiegészíti még kettő. Egy előzetes, amelyet a magunk istenségként való vizualizációja kísér. Ezt követi az első 7 beavatás, melyet más néven a ’tökéletesítő fokozat’-nak is neveznek, majd ezután jön a kétszer 4 beavatás, melyet a ’beteljesítő fokozat’-nak szokták nevezni. S ezt követi az utolsó, az ún. Vadzsra-mester beavatás, amely felhatalmaz arra, hogy magam is adhatok beavatást ebben a körben –, természetesen amennyiben rendelkezem a tantrikus mester kívánalmaival. Ez az egész procedúra vagy 12 napot vesz igénybe, miközben különböző szertartások és tisztító rítusok mennek végbe. A beavatás után hagyományosan az ún. „hat alkalommal végzendő guru-jóga” (szadangga-jóga) gyakorlására kerül sor. Ezt manapság a nyugati gyakorlók esetében egy napra rövidítik le. A gyakorlás ezen része a ’tökéletesítő szint’ egyik eleme, s ez is több részből áll. Kellő gyakorlás után elérhető a ’beteljesítő szint’, azaz tudatunk átalakítása buddhai tudattá. Ezt az előző fokozatban csak vizualizáltuk, most végre is hajtjuk.

Ennek a fokozatnak is több lépcsője van. Ez 3x2 lépcsőzetből áll: az első a vadzsra-test kifejlesztése: a. a személyes visszavonulás fázisa (= a Vadzsraszattva megvalósítása), b. a dhjána jógája (= Aksóbhja megvalósítása); a második a vadzsra-beszéd kifejlesztése: a. az energia-ellenőrzés jógája vagyis a pranajama (= Amoghasiddhi megvalósítása), b. a visszatartás jógája (= Ratnaszambhava megvalósítása); a harmadik pedig a vadzsra-tudat kifejlesztése: a. mindenre kiterjedő figyelmesség jógája (= Amitábha megvalósítása), b. a szamádhi-jóga (= Vairocsana megvalósítása). Ezután következik a kálacsakrára jellemző „üres forma teste” létrehozása, amely a többi tantrában az „illúziótest”-ként jelenik meg. Míg a legmagasabb jóga-tantrákban általában az áldott tudatosság módszeréről beszélünk, addig a kálacsakrában a „változatlan áldott tudatosság”-ról. Ezt sokkal szilárdabbnak tekintik, mint a többi tantra hasonló részét. Ezt a gyakorlási fázist háromféle alkalmasság szerinti pecsétre szokás osztani; nevezetesen: a Karmamudra a gyengébb intellektusú gyakorlók számára, a közepeseknek a Dnyánamudra, a kiválóaknak pedig a mahámudra szolgál.

Korábban már említést tettünk arra, hogy e tantrát maga Sákjamuni Buddha tette közzé. Némelyek szerint ez a nagyszabású esemény a megvilágosodása utáni évben történt. Mások viszont azt állítják, hogy erre a halála előtti évben került sor. Őszentsége, a 14. Dalai Láma meglátása szerint evidens, hogy a halála előtti évben hirdette ki a Kálacsakra tanításokat. Az első – talán mitikus – személy Szucsandra király volt, a szintén mitikus Sambhala uralkodója, 96 generális és 96 kiskirály társaságában. Ő írta meg az azóta elveszett ’alap-tantra’ szövegét. Sákjamuni kérésére, a királyság kellős közepén felépített egy hatalmas, háromdimenziós kálacsakra mandalát. Néhány évre rá meghalt. Ő az első a kálacsakra tantra vonalban, – a történeti Buddhát leszámítva – akitől a tanítások köre áthagyományozódott. Utána következett még hat király. Ők heten alkotják a „Tankirályok” körét. Mitikus vagy inkább misztikus évszámlálás szerint ez a 7 uralkodó a Kr.e. 870-es évektől a 270-es évekig birtokolta a trónt. Őket követte a 17 ún. Kalki vagy Kulika uralkodó (t. rigdan), ami annyit tesz, mint „A klán tartója / továbbvivője”, vagyis a mitikus ország, Sambhala minden ismeretének letéteményese. Utánuk még 25 uralkodó neve említtetik meg a szövegekben és a hagyományban – melyek közül az utolsó uralkodásának a vége a mi időszámításunk szerinti 2420-as évekre tehető. Őszentsége, a 14. Dalai Láma vonala innen folytatódik, azaz a 33. névvel, mely az ő esetében az ind Cilúpa pandit. A megszakítatlan sort 86.-ként Őszentsége zárja. Az őt megelőző tanító, akitől ő is beavatást kapott Ling Rinpocse volt.

A tanok körének tibeti elterjedéséről bizonyosat csupán annyit tudunk, hogy a Kr. utáni 1020-as években kerültek Tibetbe Somanatha ind mester működésének köszönhetően. Ezek az évek egybeesnek Atísa Tibetbe érkezésével, azaz a buddhizmus második – és végleges – térhódításával Belső-Ázsiában; s a „barbár tanok” észak-indiai elterjedésével. (A kálacsakra a barbár tanokon az iszlámot érti.) A tantrában számos jövendölés is található. Az egyik éppen e barbár tanok elterjedésének az idejét teszi a Kr.u. 600-as évekre. Egy másik jövendölés szerint a Kr. utáni időszámításunk 20. században majdnem kihal a kálacsakra tanítás vonala. Kísértetiesen emlékeztet erre az a tény, hogy az 1959-es „békés felszabadítás” után csupán Kirti Censab Rinpocse maradt Tibetben az egyedüli, aki a „Makulátlan fény” (sz. vimalaprabha) vonalát képviselte. Egy másik jövendölés szerint 2424-ben jön el majd az „Aranykor”. Mindazonáltal figyelemre méltó, hogy a kálacsakrában hasznos, mondhatni praktikus útmutatások is vannak a hanyatlás korára. Amennyiben ugyanis a fenyegetésre vagy támadásra támadással, háborúval válaszolunk, semmivel sem vagyunk különbek a betolakodóknál, s az ő reakciójuk is csak a további háború lesz. Alexander Berzin 1985-ben a francia Vadzsrajoginí Intézetben tartott Kálacsakra-beavatás alkalmával a bevezető magyarázatában azt mondta: ”A kálacsakra arra is figyelmeztet, hogy mi történik akkor, ha az asztronómia [kozmikus dolgokkal való foglalkozás] a „szakértők” kezébe kerül, és már senki más nem fogja érteni: akkor a betolakodók, a támadók megváltoztathatják a táblázatokat, [= a paramétereket] és senki sem fogja észrevenni. Érvényes e figyelmeztetés korunkra, a számítógépek korára is.

Megneveznénk néhány tanítót, akik az elmúlt században és napjainkban tanítják a Kálacsakra tantra körét: 1. Őszentsége, a 14. Dalai Láma 2. Sakya Tridzin Rinpocse 3. Dilgó Khyetse Rinpocse (1910-1991) 4. Kalu Rinpoche (1905-1990) 5. Halha Jecün Dampa Rinpocse 6. Jamgön Kongtrul Rinpocse (1954-1992) 7. Kirti Tsenshab Rinpocse 8. Khamtrul Rinpocse

A Sambhaláról szóló történetet és próféciákat az életünk folyamaként is felfoghatjuk. Ahogy a beavatás is, a történeti Buddha kálacsakra-tanítása Indiában is a kisgyermek születéseként fogható fel, amint az a valóságot érzékeli. A külvilági igaz vallás elvesztése azt jelenti, hogy a gyermek elveszti tudatosságát és spontaneitását, amikor egy olyan társadalomban nő fel, amely arra sarkallja, hogy tagadja meg belső természetét és csalja meg önmagát. Ahogy a barbár tanok elözönlik a világot, a mások értékei és fontossága kitölti elméjét, megtöltve azt vágyakkal és káprázatokkal. Elérjük azt a fokot, amikor a győzedelmes barbárok már egymás között is háborúskodnak. A legtöbben megrekednek ennél a foknál; soha nem képesek ezen túllépni, és a tudat felszini konfliktusaiban ragadnak le. Képtelenek arra, hogy megszerezzék maguknak azt, amit szeretnének és olyannak lássák magukat, amilyenek. Akik elérik a világi sikerek szintjét, egy olyan királyhoz hasonlatosak, aki a perlekedő barbárokat diktatórikus hatalma alatt egyesíti. A végső csata és az Aranykor az élet beteljesedését – az igazi érettség elérését jelenti. A mítosz, ami eddig hajtott minket, elérte határait. Még azok is, akik védett lakóparkokban, virágzó oázisokban pengetik le életük filléreit, eljött annak megtapasztalása, hogy a dolgok unalommal teljesek és nincs jelentésük. S ez aztán erőszakos cselekedetre, vagy önpusztításba hajszolja őket. A fejlődés mítosza, úgy tűnik, a materializmus romlott korszakához juttatott minket, amiről azt tartják, hogy Sambhala Aranykorának előszele.

Itt kell említést tennünk a tibetiek által „namcsú”-nak nevezett kálacsakra-szimbólumról. Ez nem más, mint a kálacsakra mantra hét szótagjának egybefonása; a fekete színű YA, a vörös RA, a fehér VA, a sárga LA, a többszínű MA, a zöld KSHA és a kék HAM, amely magába foglalja a felső vízszintes vonalat is. Minden írásjel lantsa betűkkel van kalligrafálva. Efölött helyezkedik el a fehér vagy vörös kelő hold (a visarga jeleként), a vörös, sárga vagy fehér napkorong (az anusvara jeleként) s egy kicsi kék, zöld vagy fekete lángnyelv (a tilaka jeleként). A namcsú lótusztrónon helyezkedik el, a négy kerek lemez, a nap, a hold, Rahu és Kalagni istenségek szimbólumai. Ezt egészíti ki a betű-együttestől balra elhelyezkedő E és a jobbra lévő VAM szótag. Az egész szimbólumot lángkorona veszi körül.

Forrás:Somlai György/Tibetet Segítő Társaság

A buddhista sztúpa szimbolikája

A sztúpa /p: thūpa, sz: sūtpa, t: mchod-rten/ buddhista ereklyetartó, egy olyan szent hely ahol felajánlások végezhetők, eredetileg a Buddha földi maradványai fölé emelt építmény volt. Eredetét tekintve a sztúpa a nyugat-ázsiai tumulusok, és a közép-ázsiai kurgánok (sírhalmok) – melyek a magyar Alföldtől Nyugat-Kínáig egyaránt megtalálhatók – hagyományából fejlődött ki, amelyek Indiában már emlékműként jelentek meg. Az ősi ind hagyományban a szent jógik tetemét lótuszülésben, sírhalmokba helyezték, és a domb tetejére lingam formájú követ helyeztek. A sztúpák építésének indiai kezdete Asóka /sz: Aśoka/ császár idejére (i. e. 273-232) tehető, noha a buddhista hagyomány szerint építésének módját maga a Buddha határozta meg, hiszen beszédeiben is szó esik róla. Ebben megneveztetik az a négy embertípus, aki megérdemli a síremléket. Ezek a királyok királya /p: cakkavattī, sz: cakravartin, t: ’khor-los sgyur-ba/, a Felébredett /sz: tathāgata, t: de-bzhin gshegs-pa/, az önmagáért felébredett /p: paccekabuddha, sz: pratyekabuddha, t: rang sangs-rgyas/ és az igaz szívű tanítvány. Ennek szellemében a mester halálát követő időszakban életének legfontosabb helyszínein sztúpákat emeltek, melyekbe a Megvilágosodott ereklyéi kerültek. A sztúpa építés művészi stílusa Észak-Indiában a Sunga-dinasztia /sz: Śuṅga/ (i. e. 184-72) korában bontakozott ki, a legrégibb fennmaradt sztúpák is ebből az időszakból származnak. Az i. e. II. század közepén épült Bhárhut mellett feltárt sztúpa, a Száncsi sztúpa-együttes, valamint a bódhgajái /sz: Bodh Gayā/ kőkerítés a jelenlegi legkorábbinak tekinthető sztúpa-emlékek. A mai sztúpák alapstruktúrája a Gupta-korban (320-600) alakult ki. Az időszámítás utáni századokban, ahogy Ázsiában szétterjedt a buddhizmus, úgy vele együtt a sztúpa is, és minden új területen sajátos építészeti vonásokat nyert. Így a sztúpa egyes részeinek arányai is, melyeket pontos számok rögzítenek, az idők során és területenként sokat változtak. Srí Lankán az ereklyetartóra használt szanszkrit kifejezés /dhāthu-garbha/ szingaléz megfelelőjét dagoba, az egész építményre kezdték használni. Burmában ugyanennek a neve a pagoda, aminek használata Kelet-Ázsiában tovább terjedt. A szingaléz dagobák és a nepáli sztúpák sok archaikus jellegzetességet megőriztek. A sztúpa az egész buddhista világban megtalálható legismertebb építészeti forma, és mindenütt kialakult helyi alakjainak megfelelő sztúpa építési stílus. Az első indiai sztúpák egyszerű kupola formájú földhalmok voltak, amelyeket tégla vagy kőborítással tettek tartóssá. A korai buddhista sztúpa minden bizonnyal egyesítette az őskori sírdombok és az indiai falusi szentélyek formai elemeit, így az új szent építmény kifejezte az élet és a halál egységét. A buddhista sztúpa építészetileg rokonságba hozható a dravida templom /sz: vimāna = légi jármű ~ az istenség hordozója/ struktúrával. A később klasszifikálódott ind sztúpa-forma a következő. A félgömb alakú testet egy kőkerítés /sz: vedikā/ veszi körül, melynek alaprajza szvásztika /sz: sāvstika, t: g-yung-drung/ formájú, a négy égtáj felé kiugró négy kapuval /sz: torana/. A gömbkupola /sz: anda = tojás, vagy garbha = mag/ egy vagy több négyzet alakú talpazaton /sz: medhi/ áll, melyre lépcsőzet vezet fel. A gömbkupola fölött négyszögletes erkélyszerű építmény, a tűzoltár később ereklyetartó /sz: harmikā/ áll. A gömbkupola dómja az idők során túlnőtt a fölötte lévő harmikán, s magába olvasztotta azt. Így a kupola bizonyos tekintetben párhuzamba állítható a hindú templomok szentélyével /sz: garbha-gŗtha/. A kupolából egy árbocrúd /sz: yasti/ emelkedik ki, melynek végén egy vagy több napernyő /sz: catra/ látható. Az ősi sztúpát esővízfogó /sz: varśasthala/ zárta le, mely a későbbiekben korsóvá /sz: kalaśa/ módosult. A sztúpa belsejében vagy egy megvilágosult személy maradványai, vagy más szent ereklyék (pl. szútrák) találhatók. A mahájána /sz: mahāyāna, t: theg-chen/ buddhizmus egyre inkább az eljövendő buddha felé fordult, így a sztúpa felső, transzcendentális része arányában megnagyobbodott, és szerkezete finomabbá vált. Az árbocrúdon levő ernyőből később egy torony /sz: htī/ lett, amely emeleteinek száma kezdetben öt, majd hét, s így tovább kilenc, tizenegy végül tizenhárom lett. Ez a torony építészeti rokonságot mutat az észak-indiai hindú templomok tornyával /sz: śikhara/, melynek szintén öt emelete van. A különbség annyi, hogy ennek a tetején cseréptál /sz: āmalanka/ van, míg a sztúpánál ernyő található. A sztúpa minden része szimbolikus jelentéseket hordoz, értelmezésének számtalan síkja van. A buddhizmus új tartalmat ad a sztúpának, azok már nem az elhunyt szellemek lakóhelyei, hanem a felébredettek emlékhelyei, másfelől a buddhista sztúpák eltérően más kultúrák nagy embereinek síremlékeitől, nem váltak a hősimádat építményeivé, sokkal inkább a megvilágosodás szimbólumaivá. A buddhista felfogás szerint a sztúpa, azaz a szent sírhely örömmel tölti el a törekvőket (nem szomorúsággal, mint a nyugati hagyományban), hiszen az a megszabadulásnak állított emlék. Ahogyan a buddhista bölcselet megfeleltetéseket teremt a különféle formák, elemek, színek, érzékszervek, érzetek és világsíkok között, így ez megjelenik a sztúpánál is. A szvásztika formájú alaprajz az ősi napkultuszt kapcsolja össze a Buddha tiszteletével. A kerítés az ősi védikus áldozati tér palánkjából alakult ki, amit a négy kapu is bizonyít. A lépcsőzetes négyzet alakú alap az expanzivitást, a világiságot jelképezi. A sztúpa gömbkupolája a világmindenséget szimbolizálja, amely az ind mitológiában az „arany magból” keletkezett. A tűzoltár a születés és halál világa feletti állapot, a nirvána /sz: nirvāņa, t: mya-ngan las’das-pa/ megjelenítője. Az árboc a világtengelyt, vagy életfát, míg az ernyő a régi időkben a királyi hatalmat, később amikor megsokszorozódott (mindig páratlan számban), a létsíkokat jelképezte. A korsó a halhatatlanság italát, az amritát /sz: amŗta, t: blud-rtsi/ rejti magában. A sztúpa három nagy alapegysége értelmezhető a hindú istenhármas /sz: trimurti/ alapján is, így a négyzetes alap Brahmá, a gömbkupola Siva, míg az árboc Visnu isten aspektusát jeleníti meg. A buddhista átértelmezés szerint a négyzetes alapot a Buddhával, a nyolcszögletűt a szanghával /sz: sańgha, t: dge-’dun/, és a tizenhatszögletűt vagy kör keresztmetszetűt a Dharmával /sz: Dharma, t: chos/ azonosították. Ebben az esetben a Buddha a buddhizmus teremtője, a szangha a fenntartója, és a Dharma az állandótlanság /sz: anātma, t: mi-rtag-pa/ kifejezője. A buddhista sztúpa egésze egyfelől a szellem megvilágosodási szándékát, másfelől magát a megvilágosult szellemet fejezi ki, mely utóbbi a határtalan bölcsesség, a határtalan szeretet és a határtalan együttérzés egysége. Építésének célja a világ káros erőinek ellensúlyozása. A tibeti tantrajánában a cshöten formája és értelmezése némileg eltér az indiai formától, azonban a Tengyurban /t: bsTan-'gyur/ kifejtésre kerülő szimbólum magyarázatok rendre a korai buddhizmus Abhidhamma /p: Abhidhamma, sz: Abhidharma, t: Chos mngon-pa/ kifejezéseinek tibeti megfelelőit használják. Az elemek szerint a kockaalap a földelemet, az agyagedény formájú kupola, amely itt magába olvasztotta az ereklyetartót, a vízelemet, míg a fölfelé keskenyedő 13 lépcsős torony (eredetileg ernyő) a tűzelemet, a tetején található félgömbforma a levegő elemet, a csúcson a Hold és a Nap tetején levő égő csepp az éter elemet szimbolizálja. Mivel a buddhizmusban a világ a tapasztalás univerzuma, a sztúpa részei egyaránt kifejeznek kozmikus és pszichikus tartalmakat. Így a sztúpa magába foglal egy meditáló embert, a lótuszban nyugvó lábai az alapban, a teste a négy lépcsőben, a feje a harmikában foglal helyet. Ezt érzékeltetik a nepáli sztúpák, amelyeknél az ereklyetartóra egy meditáló (a Buddha) szemeit festik fel. A sztúpa részei másfelől megfeleltethetők a csakra-rendszernek. A kockaalap az életfa gyökerét kifejező múládhára-csakrának /sz: mūlādhāra-cakra/, az agyagedény formájú kupola a manipúra-csakrának /sz: maņipūra-cakra/, a fölfelé keskenyedő torony a anáhata-csakrának /sz: anāhata-cakra/, a félgömb a visuddha-csakrának /sz: viśuddha-cakra/, a Hold a idá /sz: idā/ vezetéknek /t: rtsa, sz: nād(i/, a Nap a pingalá /sz: pińgalā/ vezetéknek, míg az égő csepp a szahaszrára-csakrának /sz: sahasrāra-cakra/ valamint a szusumná /sz: suşumņā/ csatornának feleltethető meg. A sztúpa szimbolikája a Dharma fényében. Lépcsőzetes alapjának első foka az éberség négy aspektusának /p: cattāri satipaţţhāni/ (éberség a testiségben, az érzékelésben, az elmében, a jelenségeknél) felel meg. A második a négy tökéletes erőkifejtést /p: cattāri sammappadhānāni/ (a sötét erők megsemmisítése, a még fel nem ébredt sötét erők felébredésének megakadályozása, a még fel nem ébredt pozitív erők felébresztése, és a felébredt pozitív erők ápolása) szimbolizálja. A harmadik fok a négy pszichikai erőt /p: cattāro idd+hi-pāda/ (tettvágy, tetterő, tudatosság és elmélyedés) jelképezi. A negyedik az öt képességet /p: pańcindriyāni/ (hit, erő, éberség, koncentráció és értelem, passzív lehetőség értelemben); a kupola csonka kúp alapja az öt erőt /p: pańca balāni/ (hit, erő, éberség, koncentráció és értelem) fejezi ki. Ezek ugyanazok, mint a képességek, csak azok aktív aspektusát fejezik ki. A kupola eredetileg tojás, a teremtőerőt jelenti, és a hét megvilágosodási faktort (az éberség, a Dharma és az adharma megkülönböztetése, a tetterő, az extázis, a belső nyugalom, a koncentráció, az egyhegyűség). A harmiká, a henger alakú ereklyetartó a Nyolcrétű Nemes Ösvény (részletesen lásd a buddhizmus alaptanításai részt) megfelelője. A torony értelmezése már eltér a páli kánon magyarázatától. A torony, a mennyei életfa, és rajta a tizenhárom kerék a bódhiszattva ösvény tíz fokozatának (1. Az adakozás /sz: dāna, t: sbyin-pa/, 2. Az erkölcsiség /sz: śīla, t: tshul-khrims/, 3. A kitartás, erőfeszítés /sz: vīrya, t: brtson-’grus/, 4. A türelem /sz: kşānti, t: bzod-pa/, 5. Az elmélyedés /sz: samādhi, t: ting-nge-’dzin/, 6. A bölcsesség /sz: prajñā, t: shes-rab/, 7. Az ügyes módszer /sz: upāya, t: thabs/, 8. A buddhaság elérésére tett fogadalom /sz: praņidhāna, t: smon-lam/, 9. Az erő /sz: bala, t: stobs/ és 10. A tudás /sz: jñāna, t: shes-pa/.), valamint a buddhák három testének (a nirmánakája /sz: nirmāņakāya, t: spruk-sku/, a szambhógakája /sz: sambhogakāya, t: longs-sku/, és a dharmakája /sz: dharmakāya, t: chos-sku/) szimbóluma, és egyben a világ közepén lévő Méru hegyet /t: Ri-rab, sz: Meru/ jeleníti meg. Más magyarázat szerint a torony a Buddha misztikus erőinek feleltethető meg. Ezek a Tan kifejtésére alkalmas hely ismerete, a karmikus következmények tudása, a mindenfajta meditációs állapot ismerete, az alacsonyabb és magasabb képességek tudása, más lények hajlamainak ismerete, a különböző létszférák ismerete, a célok eléréséhez szükséges eszközök tudása, a korábbi létállapotok ismerete, a halál és az újjászületés idejének tudása, az ártó erők kioltásának ismerete és a buddhák éberségének alapja. A Nap a tudás, míg a Hold a részvét szimbóluma, melyek egységét, a megvilágosodást az égő csepp fejezi ki. A cshöten négy oldala, és közepe az öt transzcendentális buddhának (Amóghasziddhi /sz: Amoghasiddhi, t: Don-yod Grub-pa/, Aksóbhja /sz: Akşobhya, t: rDo-rje Sems-dpa’, Mi-bskyod-pa/, Vairocsana /sz: Vairocana, t: rNam-par sNang-mdzad/, Amitábha /sz: Amitābha, t: ’Od-dpag-med vagy sNang-ba mTha’-yas/, Ratnaszambhava /sz: Ratnasambhava, t: Rin-chen ’Byung-ldan vagy Rin-’byung/) felel meg. A tibeti gyakorlatban gyakran nyolcas csoportokban építik a cshöteneket. Ilyen esetben az első a Buddha születését /t: sku-babs mchod-rten/, a második az istenek világába tett látogatását /t: lha-babs mchod-rten/, a harmadik a hosszú életet /t: rnam-rgyal mchod-rten/, a negyedik a Buddha és Mára /t: bDud, sz: Māra/ küzdelmét /t: cho-’prul mchod-rten/, az ötödik a Mára kísértését lebíró Buddhát /t: bdud-ptul mchod-rten/, a hatodik a Buddha megvilágosodását /t: byang-chub mchod-rten/, a hetedik a három ösvényt (hínajána, mahájána és vadzsrajána) /t: pad-spuns mchod-rten/, az utolsó a nirvánát szimbolizálja /t: myan-’das mchod-rten/. Összességében a sztúpa három fő részből áll, melyek a buddhista törekvő spirituális útjának három szakaszát szimbolizálják. Az talpazat az előkészítő gyakorlatoknak, a félgömb a buddhista ösvénynek, míg a harmiká és az életfa a megvilágosodásnak a kifejezője. Az ereklyetartóhoz kapcsolódó szokás az ind kultúrában jóval régebbi, mint maga a sztúpa építés. Ez nem más, mint a körüljárás /sz: pradakśina = jobb felé, t: ’khor-ba/ ősi hagyománya. Ennek értelmében a tisztelt személyt vagy tárgyat mindig a jobb kezünk irányába kell körbejárni. A vadzsrajána /sz: vajrayāna, t: rdo-rje theg-pa/ hagyományban a körbejárás során, a talpazaton körbe elhelyezett imamalmokat megforgatják. Azoknál az építményeknél, amelyekbe be lehet menni, a körbejárást ott is meg kell ismételni, megfogatva a bent lévő imamalmot. A körbejárás száma 3 vagy 108, melyet felajánlások egészítenek ki. A tibeti hagyományok értelmében a cshötennek nagyon nagy a szellemi kisugárzása, mindazok részesülnek belőle, akik építik, felajánlást tesznek előtte, vagy a közelében laknak. A sztúpát miniatűr formában is készítik, melyet Tibetben a buddhista oltárra helyeznek. Az ikonográfiában Atísa /t: Mar-me-mdzad vagy Jo-bo Atísha = Atísa mester, sz: Atīśa Dīpaṅkaraśrījñāna/ attribútuma.
Szathmári Botond (TST)
Békesség minden lénynek!
Tási thelekh! /t: bkra-shis bde-legs/

Felhasznált irodalom: Baktay Ervin: India művészete. - 1963. Bp. Képzőművészeti Alap K. Coleman, Graham (ed.): A Handbook of Tibetan Culture. - 1994. Boston, Shambhala Govinda, Lama Anagarika: A buddhista stūpa pszicho-kozmikus szimbolikája. - 1986. Bp. Buddhista Misszió Thurman, Robert A. F. – Rhie, Marylin M.: Wisdom and Compassion. - 1996. New York Tibet House

Szögyal Rinpocse-Guru-joga

A leghatásosabb módon a guru-jóga gyakorlásával idézhetjük meg magunknak a Dzogcsen szellemét és szemléletét, mivel ennek során - 'a guru tudatával egyesülünk'. Ez az oka annak, hogy a történelem folyamán számos neves mester - mint Dzsigme Lingpa, Dzsamjang Khjence Vangpo, Patrul Rinpocse - a guru jógát legbecsesebb titkos gyakorlataként tartotta számon. Patrul Rinpocse még akkor is a guru-jóga szövegét recitálta, amikor álmában az egyik oldaláról a másikra fordult.
Dilgo Khjence Rinpocse mondta: "Végsősoron csak Padmaszambaván keresztül érthetjük meg a tudat természetét, s a Dzogcsen, valamint a Mahamudra jelentőségét. Hiszen a guru-jóga gyakorlása nélkül ez lehetetlen. Ez mindennek a kulcsa."
A guru-jóga azt a célt szolgálja, hogy a gyakorló személyes, emberi kapcsolatba lépjen az igazsággal; hogy megnyíljon a szíve, s így feltárulhasson előtte a Rigpa realitása. Rejtetten működik, ámde igen hatásos. A guru a közvetítő fél, az ő segítségül hívása pedig egy módszer, mert ha a mesterre gondolunk, akkor maga a megvilágosodás lényege, zamata idéződik fel bennünk, mely egyben a Dzogcsen szemlélete. Az odaadás pedig minden rosszfajta érzelmet hatástalanít. A guru-jógában kitárjuk a szívünket és az elménket a guru által megtestesített igazság előtt.
Jóllehet az igazság, a buddha, mibennünk van, ha nem vagyunk képesek önmagunktól felismerni, meg kell hogy idézzük. Segítség és bátorítás nélkül igen-igen nehéz - sőt szinte lehetetlen - az abszolútumot felismerni, és ha nem bízunk meg abban a bölcs guruban, aki bennünk van, akkor a guru-jóga gyakorlata által kell lelket öntenünk belé. Ez a gyakorlat fokozza a belső guru jelenlétét, megmelengeti a szívünket, és áldást oszt reánk. Ahogy Khen Rinpocse mondta: "Figyeljük meg a tudatunkat, mi történik, ha nagyon erős odaadás ébred bennünk, s ezen odaadástól fellelkesülten meditálunk? Azt találjuk, hogy meditációnk jóval örömtelibb, érzelemdúsabb lesz, könnyebben érünk el eredményeket. Máskülönben meg csak ülünk bambán, az ürességen meditálunk, és közben azt képzeljük: 'meditálok' - de ez elég lapos dolog." Düdzsom Rinpocse a következőket írja:
„Életbevágó, hogy az összes energiánkat a guru-jógába fektessük, s úgy ragaszkodjunk hozzá, mint az életünkhöz, mert ez a gyakorlás szíve. Ha nem így teszünk, akkor a meditációnk elsilányul, eltompulunk, s ha érünk is el némi haladást, az akadályoknak nem lesz se vége, se hossza.
Enélkül semmi esélyünk rá, hogy a tudatunkban valódi felismerés szülessen meg. Ha viszont hamisítatlan odaadással, buzgón imádkozunk, egy idő után reánk száll a guru bölcsességtől átitatott tudatának áldása, amely egészen különleges felismeréseket tesz lehetővé. Az ilyen jellegű felismerések túl vannak a szavakon, mert a tudat legmélyéből születnek meg. Láma Sjang Rinpocse mondta: "A lecsillapodott nyugalom áramát kövesd, a belső tapasztalat áramát követsd, a szamádhi meditáció áramát követsd." Bizony számos az ilyen, s az ehhez hasonló jó tanács, de a belülről j'övő felismerés mégis igen ritka, mert az a láma áldása révén, az odaadás ereje által megidézvejön létre."
A teljes guru-jóga gyakorlat négy fázisból áll:
* Invokáció (A guru megidézése)
* Tudatunk elegyítése a guruval, mantra által
* Áldás, illetve felhatalmazás (beavatás)
* A tudat egyesítése Padmaszambavával vagy a guruval; megnyugvás a Rigpa természetében, az "Abszolút lámában".
1. Invokáció
A guru megidézése úgy kezdődik, hogy felkeltjük magunkban azt a szemléletet, amit az igazi odaadás jelent. Ahogy csendesen üldögélünk, a szívünk legmélyéből megidézzük az összes buddha és az összes mester megtestesítőjét, Padmaszambavát. Személyes tanítómesterünk képében jelenik meg előttünk az üres térben. Képzeletünkben legyen sugárzó, és olyan, mint a szivárvány: nem lapos, mint egy kép; nem is tömör, mint egy szobor; de nem is üres. Gondoljunk arra, hogy valamennyi buddha bölcsességével, részvétével és erejevel bír, s áldásait közvetíti felénk. Hiszen, ahogy Padmaszambava - maga mondta: "Aki engem megvalósít, az összes buddhát megvalósítja; aki engem lát, az összes buddhát látja". Ahogy megidéztük, kérjük is meg rögtön, hogy legyen a segítségünkre, és tisztítsa meg a karmánkat, oszlassa el a tévedéseinket, és ösztönözzön bennünket a saját belső természetünk felismerésére. Ezzel a fohásszal igen erőteljesen megidézzük, és tudatunkat egyesítjük az övével.
Ha nehezünkre esik Padmaszambava alakját megidézni, szemlélődjünk egyszerűen a tökéletesség jelenlétén: azon, hogy itt van velünk az összes buddha és a mesterek, s az igazságot idézzük meg egyszerűen fény formájában.
Az invokáció olyan, mintha Padmaszambavát meghívnánk magunkhoz, hogy foglalja el a helyét a szívünkben. Amint őt idézzük, tudatunk Padmaszambavával, az ővele kapcsolatos érzésekkel van elfoglalva, s ezáltal átalakul a szívünk és az elménk.
Dilgo Khjence Rinpocse mondta:
„Mintha Padmaszambava maga volna személyesen jelen. Ezt felismerve, képzeljük el őt élénken, és idézzük meg őt a szívünk mélyéből. Fohászkodjunk hozzá ekképp: 'Guru Rinpocse, viseld a gondomat!' Ha így teszel, semmi kétség, hogy az áldás eléri a szíved mélyét.”
Ha ilyen vizualizációs gyakorlatra vállalkozunk, egy szent birodalom földjére tesszük be a lábunkat. Idézzük emlékezetünkbe, hogy a buddhák tényleg előttünk vannak, mert ahogy a Buddha maga mondta: "Aki csak rám gondol, annak máris megjelenek." Nem összeállítunk valamit, hanem tiszta környezetünk, a buddha- birodalom természetességéhez fordulunk oda. Nem kell 'látnunk' a buddhák birodalmait, csak egyszerűen hagyjuk, hogy a szívünk magától rájuk leljen. Alapjában véve az összes birodalom a buddhák tiszta birodalma, csak jelenleg, karmikus látásmódunk következtében, képtelenek vagyunk rá, hogy tisztán lássunk. Az igazi látás azonban a tiszta észlelés (dag-snang), amikor mindenben a szentséget látjuk.
Amikor megidézzük Padmaszambavát, mondogathatjuk magunkban a Hétsoros imát. Ennek a segítségéval hívják Padmaszambavát általában a nyingma és a Dzogcsen hagyományban. "Ehhez az imához hozzáadhatod minden odaadásod", mondta Guru Rinpocse. Valamint ezt is ő mondta:
„Ha egy tanítvány odaadó fohásszal fordul hozzám,
A Hétsoros ima dallamos szaván,
Egyenesen hozzá futok a Zangdokpalri-ból,
Mint az anya, ki gyermeke hívásának nem állhat ellen.”
A Buddha, Padmaszambava, a mesterek jelenlétének az érzete, s a szív és az elme kitárása az igazság megtestesítői előtt valóban nagy változásokat idéz elő a tudatban. Másrészt, nem is számít, hogy a Buddha valójában ott van-e, vagy sem, mert a lényeg az, hogy az érzéseink változzanak, s a tudatunk formálódjon. A buddhák száma ugyanakkor végtelen, s ahogy a víz természete az, hogy oltja a szomjat, s a tűzé az, hogy éget; a buddháké az, hogy azonnal megjelennek, ahogy valaki hívja őket. Jóllehet abszolút szinten a Buddha a tudatunk valódi természete, relatív szinten mindaddíg lesznek buddhák, ameddig összezavarodott lények, akiken segíteniük kell. Az invokáció áldása nyomán a benned lévő buddha kivirul, mint a virág a napsütésben, mert miközben megidézed az összes buddhát, a saját buddha-természeted éled fel.
2. Az áldás megérlelése

A guru-jóga gyakorlatának lényege: egyesíteni a tudatot Guru nnpócséval, és mondogatni az OM AH HUM VADZSRA GURU PADMA SZIDDHI HUM mantrát, amennyiszer csak tudjuk. Miközben a mantrát mondogatjuk, a tudatunkat egyfolytában egyesítjük a guruéval, vagy pedig csak egyszerűen nyugodni hagyjuk a gurunk természetében. Ezt hívják úgy, hogy 'az áldás megérlelése'. Az áldás nyomán ugyanis közönséges tudatunk Guru Rinpocse bölcsesség-tudatává érlelődik; érzéseink, észleléseink átalakulnak, s mintha hirtelen eltakarodnának a sötét fellegek, minden egyszerre kitisztul.
A vadzsra guru mantra Padmaszambava legbelső lényegét fejezi ki, de ugyanakkor mantrája ez minden mesternek, buddhának, jidamnak, dákának, dákíninek és védelmezőnek. Amikor ezt mondogatjuk, Padmaszambava testetöltését idézzük meg.
Ha a megfelelő légzéssel párosítva ismételgetjük ezt a mantrát, akkor ténylegesen át fogja alakítani az energiáinkat, s ezáltal a tudatunkat és az érzelmeinket is. A mantra meghatározása a következő: 'ami védi a tudatot'. Hogy mitől védi? A saját káros tartalmaitól. A mantra tehát a saját tudatunktól véd bennünket, s még akkor is áldásos a hatása, ha nem értjük meg a jelentését minden egyes alkalommal, amikor kiejtjük. Pihenjünk csak egyszerűen a mantra természetes hangjában, 'a vadzsra természetes hangjában' ahogy a Dzogcsen gyakorlatban teszik. Lélegzetünk, a mantra, és a tudatunk egy. A lélegzettel, a pránával foglalkozunk, amely az energia legfontosabb közege. Ha fellelkesülten mondogatjuk a mantrát, akkor a testünk valamennyi kis csatornája a mantra hangjára vibrál és rezeg, s ettől bizony átalakul az energiánk is. Az érzelmek pedig igen közeli kapcsolatban állnak az energiával, s így a mantra mondogatásával meg lehet lelni az egyensúlyt és a békét. Személyiségünk kiteljesedhet általa. A Dzogcsen-hagyományban a mantrázás gyakran képezi az ülő meditáció előjátékát, hogy ezáltal idézzük meg a szamádhit, hogy enyhítsünk az idegek feszültségén, és hogy hatástalanítsuk az ingatag érzelmeket.
Miközben a mantrát mondogatjuk, szívünket és elménket Padmaszambava bölcsességgel átitatott tudatába helyezzük bele. Felajánljuk 'szívünket és lelkünket', és így beleolvadunk a mesterbe, eggyé válunk a tudatával. Ahogyan ezt végezzük, valami erjedés megy végbe bennünk, s ezt a folyamatot a mantra táplálja. Ahogy mondani szokás: "a szamádhi meditáció olyan, mint a tűz, a mantra pedig olyan, mint a szél." A mantra szele a meditációnk tüzé legyezi, és tápot ad a felismeréseinknek. Ez a gyakorlat legfontosabb része, ezért szánjunk rá jó sok időt, hogy az áldás megérlelődjön bennünk.
A legfontosabb az egészben az az érzés lesz, ahogyan egyre közelítünk, és a köztünk és Guru Rinpocse bölcsesség-tudata közötti szakadék kezd összezárulni. Llyen egyszerű gyakorlat - egyszerűen a guru tudatára összpontosítani - és mégis milyen hatalmas jelentőséggel bír! S ha a tudatunkat egyfolytában elegyítjük a guruéval, miközben a mantrát mondogatjuk, akkor elhárul a fejünkről minden gond és akadály - ehhez kétség sem férhet. Amikor egyesítjük a tudatunkat Guru Rínpócsével, néha szinte olyan, mintha meg is feledkeztünk volna a tudatunkról, s ha megfeledkezünk a tudatunkról, akkor a Rigpa, Guru Rinpocse állapotában találjuk magunkat. Végre megérlelődött a tudatunk, s Guru Rinpocse bölcsesség-tudatává fejlődött. Ebben a tudatállapotban, a bölcsesség-tudatban, van-e valami probléma?
A vadzsra guru mantra
OM AH HUM VADZSRA GURU PADMA SZIDDHI HUM
(OM ÁH HUNG BENZA GURU PEMA SZIDDHI HUNG)
A vadzsra guru mantra jelentése lényegében ennyi: Megidézlek Téged, Vadzsra (guru, Padmaszambava; kérlek, áldj meg a közönséges és a magasztos sziddhikkel! A teljes jelentés, Düdzsom Rinpocse és Dilgo Khjence Rinpocse tolmácsolásában, a következő:
A három kezdő magánhangzó jelentése első szinten, hogy a buddhák vadzsra testét, vadzsra beszédét, és vadzsra tudatát fejezik ki. Az OM a buddhák testének áldása, az AH a buddhák beszédének áldása, a HUM pedig a buddhák bölcsesség- tudatának az áldása. Az OM a formák lényege, az AH a hangok lényege, a'HUNG a tudat lényege. Az OM megtisztít a testtel elkövetett bűnöktől, az AH megtisztít a beszéd által elkövetett bűnöktől, a HUM pedig megtisztít a tudatilag elkövetett bűnöktől.21 Így megkapjuk az összes buddha áldását, ami a testünk, beszédünk és tudatunk átalakítását illeti.
Belső szinten, az OM megtisztítja a nádikat (tsa), azaz a csatornákat, az AH megtisztítja a pránát (lung), vagyis a belső energia hálózatot, a HUM pedig megtisztítja a bindut (tiklé), a cseppeket, vagyis az alkotó esszenciát. Az OM megtisztít valamennyi észlelést, az AH megtisztítja a hangokat, a HUM pedig a tudatot, a gondolatokkal és
érzelmekkel együtt.
Titkos szinten, az OM AH HUM a három 'káját', vagyis testet jelenti. Az OM a lótusz-család dharmakája-aspektusát, Amitábha Buddhát jeleníti meg; az AH szambhógakája-aspektust, Avalokitésvarát; a HUM pedig a nirmánakája-aspektust Padmaszambavát idézi fel. Ez jelzi, hogy Guru Rinpocse személyében mind a három kája testet ölt.
Még titkosabb szinten, az OM az együttérzés (thugs-rje) energiája; az AH a magábanvaló természet (rang-bzhin); a HUM pedig a lényegiség (ngo-bo).
VADZSRA - tibetiül 'dordzse' (rdo-rje) - azt jelenti: gyémánt. A gyémánt valamennyi drágakő közül a legkeményebb és a legértékesebb; minden anyagon képes áthatolni, őt magát azonban nem lehet megvágni. Ugyanígy, a buddhák változatlan, kettőségektől mentes bölcsességére nincs hatással a tudatlanság, nem tudja megrontani; a buddhák teste, beszéde és tudata viszont minden lénynek hasznára cselekszik, anélkül, hogy bármilyen káros erő meg tudná ebben akadályozni.A vadzsra, akár a gyémánt, minden hibától mentes, ereje pedig a dharmakája-természet, Amitábha Buddha természetének megvalósításából ered.
GURU szó szerint azt jelenti: 'súlyos'. Olyasvalakire utal ez a szó, aki bölcsességgel és tudással terhes, akinek a jelenléte roppant súlyos, s személyében magát a bölcsességet testesíti meg. Ahogy az arany a legsúlyosabb és a legértékesebb fém, úgy a guru a legsúlyosabb egyéniség, mert elképzelhetelen tulajdonságokkal bír: teljesen hibátlan, s ő a legdrágább az összes lény között. A guru a szambhógakájának, és Avalokitésvarának, az 'együttérzés urának' felel meg.
Mivel Guru Rinpocse maga mutatta meg nekünk a titkos mantra vadzsrajána
ösvényét, s ennek gyakorlása által érte el a teljes önmegvalósítást, ő a VADZSRA
GURU.
PADMA a lótusz-családot, vagyis a buddhák beszédbeli aspektusát jelenti. Padmaszambavát is azért nevezik így, mert ő az őseredeti Amitábha Buddha közvetlen kisugárzása, vagyis nirmánakájája, Amitábha buddha pedig a lótusz-családhoz tartozik, úgy ismerik, mint 'Padma', mint Padmaszambavát, vagy mint Pemadzsungné. VADZSRA még a megvilágosodás elpusztíthatatlan energiáját is jelenti; azt az igazságot, amelynek szemléletbeli megvalósításáért imádkozunk. GURU továbbá a tudat természetének tökéletességét, fényességét reprezentálja, amelynek megvalósításáért imádkozunk a meditációban. A PADMA az 'együttérzést' jelképezi, vagyis a 'cselekvésf, s azért is imádkozunk, hogy ezt az együttérzést valósíthassuk meg cselekvésünkben.
A VADZSRA tehát a szemlélet, a GURU a meditáció, a PADMA pedig a cselekvésben megnyilvánuló együttérzés. A VADZSRA a dharmakája, a GURU a szambhógakája, a PADMA pedig a nirmánakája. A VADZSRA a lényeg, a GURU a természet, a PADMA pedig az energia.
Röviden szólva, azért imádkozunk, hogy megvalósítsuk magunkban a VADZSRA szemléletének bizonyosságát, tökéletesítsük a GURU meditatív képességeit, és beteljesítsük a PADMA részvétteli cselekedetét.
SZIDDHI azt jelenti: eredmény, megvalósítás. Kétfajta sziddhi van: közönséges és magasztos. Ha megszerezzük magunknak a közönséges sziddhik áldását, eltakarodnak az utunkból az akadályok, például a betegségek, s valamennyi nemes célkitűzésünket meg tudjuk valósítani. Anyagi jólétben, biztonságban élhetünk, s életünk valamennyi tényezőjét a megvilágosodás elérésének szolgálatába állíthatjuk. A magasztos sziddhi áldása magát a megvilágosodás elérését biztosítja; segítségével teljesen megvalósíthatjuk önmagunkban a Lóuszból-született Guru természetét, mind önmagunk, mind a mások hasznára. Ha észben tartjuk a Lótuszból-született Guru testének, beszédének és tudatának becses tulajdonságait, elérjük mind a közönséges, mind a magasztos eredményeket.
A sziddhiket különbözőképpen lehet csoportosítani. Először is vannak külső, belső, és tikos eredmények; a négy külső karma-eredmény, a nyolc belső sziddhi, valamint a titkos eredmény, a magasztos sziddhi. Van ezenkívül a fejlesztő stádium (bskyed-rim) külsődleges eredménye, az erekkel és a szelekkel kapcsolatos gyakorlatok {calung) belső eredményei, valamint a titkos eredmény, ami a tudat természetének felismerése. A SZIDDHI HUM kiejtése állítólag úgy vonzza magához az összes sziddhit, ahogyan a mágnes a vasreszeléket.
HUM az összes buddha bölcsesség-tudatát fejezi ki; ez a mantra katalizátora.
Úgy legyen!
A dharmadhátu végtelen igazsága és az összes buddha bölcsesség- tudatának ereje és áldása révén valósítsuk meg eme mantrát, s ereje eredményesen hasson!
OM AH HUM VADZSRA GURU PADMA SZIDDHI HUM.
Dilgo Khjence Rinpocse még a kövekező magyarázatot fűzi hozzá:
Azt mondjak, hogy az OM AH HUM VADZSRA GURU PADMA SZIDDHI HUM tizenkét szótagja hordozza a Buddha által tanított tizenkét fajta tanítás áldását. A tizenkét fajta tanítás a 84.000 dharma kivonata. Ezért aztán, egyszer elmondani a vadzsra guru mantrát felér az egész Tripitaka felmondásával, vagy a Buddha valamennyi tanításának gyakorlásával. A tanítások eme tizenkét ágának mindegyike megszabadít bennünket annak a tizenkét tagú oksági láncolatnak egy-egy elemétől,
amely a szamszárában fogva tart: a tudatlanságtól, a karmikus képződményektől, a diszkurzív tudatosságtól, a névtől és a formától, az érzékektől, a kontaktustól, az érzékeléstől, a vágyakozástól, a kapaszkodástól, a létesüléstől, a születéstől, az öregségtől és a haláltól. Ezeken keresztül működik a szamszára. A tizenkét szótagú mantra recitálása által, megtisztul ez a tizenkét láncszem, és az ember képes
lesz teljesen leradírozni a tudatáról a karmikus érzelmi lerakódások (a klésák) rétegét, s így kiszabadul a szamszára körforgásából.
Jóllehet Guru rinpócséval személyesen nem találkozhaunk, bölcsesség-tudata megnyilvánult nekünk egy mantra formájában. Ez a tizenkét szótag tulajdonképpen nem más, mint az ő bölcsesség-tudatának kisugárzása, és Padmaszambava összes áldásának hordozója. A vadzsra guru mantra maga Guru Rinpocse - hang alakjában. Amikor tehát őt idézzük meg a tizenkét szótag ismételgetésével, rengeteg áldást és érdemet szerzünk. Ezekben a nehéz időkben, ugyanúgy, ahogy nincs Padmaszambavánál hatalmasabb buddha és menedék, akit segítségül hívhatnánk, a vadzsra guru mantránál sincs alkalmasabb formula.
A vadzsra guru mantrával kapcsolatban további magyarázatokat olvashatunk Karma Lingpa termáiban és Dodrup Dzsigme Tenpe Nyima írásaiban.
3. Beavatás
Miután végeztünk a mantrázással, s így az áldást megérlelve egyesültünk a guru bölcsesség-tudatával, elérkezünk a gyakorlat csúcspontjához, a beavatáshoz. A beavatás - szanszkritul abhiséka - a guru-jóga gyakorlatának harmadik fázisa. A kövekező magyarázat a Longcsen Nyingtik-ben található guru-jóga gyakorlat szellemében fogant.
A Padmaszambava homlokán lévő kristályos fehér OM szótagból fehér fénysugarak törnek elő, homlokunkon át belénk hatolnak, és megtöltik az egész testünket. A fény megtiszít bennünket mindazoktól a bűnöktől, amelyeket a testünkkel követtünk el, és azoktól a káros karmikus hatásoktól, amelyek ezekből származnak. Megtiszítja az energia-csatornáinkat (nádi, Szkt; ca, Tib.), s így megkapjuk Guru Rinpocse vadzsra-testének áldását. Ez a 'váza-beavatás' (bum-dbang), amely felhatalmaz a fejlesztő stádium (bskyed-rim) vizualizációs gyakorlatainak végzésére, és elveti bennünk azt a magot, amelyből kifejlődik majd a teljesen beérlelt vidjadhára', és a nirmánakája-megvalósítás.
A Padmaszambava torkán lévő rubinpiros AH szótagból vörös fénysugarak törnek elő, torkunkon át belénk hatolnak, és megtöltik az egész testünket. A fény megtisztít bennünket mindazoktól a bűnöktől, amelyeket a beszédünkkel követtünk el, és azoktól a káros karmikus hatásoktól, amelyek ezekből származnak. Megtisztítja belső szelünket (prána, Szkt; lung, Tib.), s így részesülünk Guru Rinpocse vadzsra- beszédénak áldásában. Ez a 'titkos beavatás' (gsang-dbang), amely felhatalmaz a mantra-recitálás gyakorlására, és elveti bennünk az a magot, amelyből kifejlődik majd az "örök élet vidjadhárája", és a szambhógakája-megvalósítás.
Ezt követően, a Padmaszambava szivében lévő türkizkék HUM szótagból kék fénysugarak törnek elő, szívünkbe hatolnak, és megtöltik az egész testünket. A fény megtisztít bennünket mindazokól a bűnöktől, amelyeket tudatilag követtünk el, és azoktól a káros karmikus hatásoktól, amelyek ezekből származnak. Megtisztítja a kreatív energia-esszenciánkat (bindu, Szkt; tiglé, Tib.), s így részesülünk Guru Rinpocse vadzsra-tudatának áldásában. Ez a 'bölcsesség- (prádzsnya-dzsnyána) beavatás' (shes-rab ye-shes-kyi dbang), amely felhatalmaz a tumó (gtum-mo) 'öröm- üresség' gyakorlatának végzésére, és elveti bennünk azt a magot, amelyből kifejlődik majd a 'Mahamudra vidjadhára', és a dharmakája-megvalósítás. Végezetül, a Padmaszambava szivében lévő HUM szótagból egy újabb türkizkék fénysugár tör elő, s 'mint egy üstökös', behatol a szívünk közepébe, az egész testünket megtölti fénnyel, és elválaszthatatlanul egybeforr a tudatunkkal. Ahogy Dilgo Khjence Rinpocse mondta:
„Most semmivé oszlik minden apró kis szennyeződés, amely 'az önmegvalósításunkat akadályozza. Eltakarodnak a téves észlelési alakzatok, az alanyi-tárgyi kettősségbe való értelmetlen kapaszkodás, és a lappangó hajlamosságok, amelyek ezt a kettősséget előidézhetik. A tár- háztudat (kun-gzhi), 'mindennek az alapja', ahol a múltbéli cselekedetekből származó egyéni szokások és hajlamok tárolódnak, most megtisztul minden ilyen zavaró tényezőtől, ami a megvilágosodáshoz
vezető ösvényen hátráltatna bennünket. A szútrajána szerint az önmegvalósulást elfátyolozó apró, illékony szennyeződések csak a tizedik bhúmi szinjén válnak le a tudatról, a titkos mantrajána szerint viszont amikor az ember a saját tudatosságát oly tágasnak és folttalannak észleli, akár az égbolt, akkor már el is takarodott az útból az összes kis illékony szennyeződés.”
Így tehát részesülünk Guru Rinpocse vadzsra-bölcsességének áldásában, amelyben teste, beszéde és tudata elválaszthatatlanok egymástól. Ez a 'szimbolikus beavatás' (tshig-dbang), amely felhatalmaz a kadak Dzokpacsenpo gyakorlására, és elveti bennünk azt a magot, melyből kifejlődik majd a 'spontán megvalósult vidjadhára', és a szvabhávikakája-megvalósítás.
A gyakorlat lényege tehát az, hogy a Guru Rinpocse három testi központjából kiáradó fénysugarak belénk hatolnak a mi testi központjainkon keresztül, megtisztítanak bennünket a test, a beszéd, és a tudat bűneitől, és megtisztítják bennünk a csatornákat, a szeleket, és a kreatív energiákat. Testünk, beszédünk és tudatunk átalakul Padmaszambava vadzsra-testévé, beszédévé és tudatává.
4. Az abszolút guru-jóga
A beavatás végeztével Padmaszambava fénnyé olvad és eggyé válik velünk, tudatunk természetében. Azt is elképzelhetjük, hogy Guru Rinpocse testéből fénysugarak áradnak, s ahogy ezek belénk hatolnak, mi magunk teljesen fénnyé olvadunk, és eggyé válunk vele. Ebben a pillanatban felismerjük, hogy tudatunk természete az abszolút láma, aki tőlünk elválaszthatatlan. Ebben az elidegeníthetetlen állapotban időzzünk, amilyen hosszan csak tudunk, s ismerjük föl ezt a Dzokpacsenpo természetének.
A guru-jóga gyakorlata azért bír olyan nagy erővel, mert ha kitárjuk a szívünket, és tudatunkat elegyítjük a guru bölcsesség-tudatával, a mi tudatunk az ő bölcsesség- tudatához hasonul. Nincs többé külső tanító; felismerjük, hogy ő tulajdonképpen a saját tudatunk természete. Most, hogy egységre lépett az igazsággal, tudatunk többé már nem az a közönséges tudat, ami volt, hanem ugyanaz, mint Guru Rinpocse és az összes többi buddha bölcsességtől átitatott tudata. Ahogy Dilgo Khjence Rinpocse mondta: olyan ez, mint mikor behajítunk egy kavicsot a tó közepébe; azonnal lesűllyed a tó fenekére. Abban a pillanatban, ahogy megidéztük Guru Rinpocse áldását, az ránk száll, s belénk olvad. Eggyé válik velünk a szívünk mélyén.
Nyosul Khen Rinpocse szerint: "A Dzogcsenben a guru-jóga annyi, mint egyesülni Guru Rinpocse tudatával. Ha teljes mértékben reája hagyatkozunk, akkor vadzsra-teste, beszéde és tudata behatol a testünkbe, beszédünkbe és tudatunkba, s ott mélységes átalakulást idéz elő. Eltávolítja külső, belső, és titkos akadályainkat, s elérhetjük a magasztos sziddhit. A Rigpa bölcsességét csak így lehet megvalósítani."
Ez egyben a guru-jóga phowa ('pho-ba) gyakorlata is, amely a halál pillanatában a leghatásosabb gyakorlat.
A gyakorlat lényege
A guru-jógában valójában az a leglényegesebb, hogy csendben egyesítsük tudatunkat a guruéval, és ismételgessük a mantrát. Lehet, hogy elég egyszerűnek tűnik, de ebből áll csupán a guru-jóga. Düdzsom Rinpocse magyarázata szerint a tibeti naldzsor (rnal-'byor) szó, amely 'jógát jelent, két részre bontható; nal (rnal) azt jelenti: "a tudat természetében megpihenni", dzsor ('byor) pedig annyit tesz, mint "együtt folyni" a szemlélettel, és kisugározni azt. Tudatunkat tehát elegyítjük Guru Rinpocse bölcsesség-tudatával, és együtt folyunk a mantrával, hagyjuk vitetni magunkat; hagyjuk, hogy a mantra megérlelje a Rigpánkat.
Ez a guru-jóga gyakorlat lényege: ahogy a mantrát mondogatjuk, és a Rigpa állapotában ücsörgünk, felismerjük, hogy a Rigpa Padmaszambava. Ahogy maga Padmaszambava mondta:
„Padmaszambava maga a tudat; ezen kívül nincs más gyakorlat, sem meditáció.”
Amikor a Rigpa állapotában nyugszunk, azt ismerjük föl, mint abszolút lámát. Ezután minél többet idézzük meg az áldását, annál jobban erősödik a Rigpánk. A Rigpa láma egyre inkább megáldja a Rigpánkat. Mi pedig a következő megfontolásokkal idézzük a segítségét:
„Felismerve, s emlékezetembe idézve, hogy a láma a saját Rígpám, vérteződjön fel a testem, beszédem és tudatom vadzsra-tested, beszéded és tudatot áldásával, és váljék eggyé tudatom a tíéddel!”
Ahogy csendben üldögélünk, Padmaszambava képében megidézzük valamennyi mester és buddha áldását, mint tiszta fény-alakot.' Ezután egyesítjük vele a tudatunkat, s közben halkan mondogatjuk a mantrát. így közönséges tudatunk a buddhák bölcsesség-tudatává válik.
Végezetük felismerjük, hogy rajtunk kívül nincs buddha; a buddha nem létezik máshol, mint a saját tudatunk természetében. Egyszerűen megnyugszunk hát ennek a felfedezésnek a bizonyosságában, amely maga a nem-kettősség. A mantra kezdetben segélykérés és megidézés; eszköz, mellyel az áldást megérleljük. Végül azonban, mikor már megszabadultunk a kettősségektől, pusztán az önbizalom kinyilvánításaként mondogatjuk még tovább, Ez a vadzsra kinyilatkoztatása. Így egyesítjük a guru-jógát és a Dzogcsent.
A Dzogcsen azt tanítja, hogy mind a szemlélet, mind a meditáció, mind pedig a cselekvés gyakorlását magába foglalja a guru-jóga, amennyiben felismerjük, hogy a láma nem más, mint a saját tudatunk természete. Düdzsom Rinpocse magyarázata szerint, ha egyszer felismertük, hogy a láma elválaszthatatlan a saját tudatunk valódi természetétől, akkor elég, ha megmaradunk és kitartunk e mellett a felismerés mellett. Ez a 'természetes tiszteletadás, amely a szemlélet megpillantásából keletkezik'. A valódi tiszteletadás ugyanis nem valamiféle külsődleges dolog, hanem a Rigpa- szemlélet felismerése önmagunkban. Ha egyszer felfedezzük, hogy az összes mester és buddha igazi természete ugyanaz, mint a saját Rigpánk, akkor ennek a felfedezésnek a túlcsorduló bizonyosságában örömteli ünnepléssel és hálaadással lesz telve a szívünk. Ez a tiszteletadás igazi méltóságot és hálát fejez ki, mert azt jelzi, hogy megvalósítottuk az abszolút odaadás állapotát.