Avalokitesvara

MESÉLIK:  hogy számtalan korszakkal ezelőtt ezer herceg megfogadta, hogy Buddhává válik.
közülük az egyik akit Gautama Sziddhárta néven ismerünk, másikuk Avalokitesvara azonban arra esküdött, hogy nem éri el a megvilágosodást addig , míg ezer társa nem válik Buddhává.
végtelen együttérzésében arra is esküdött, hogy minden érző lényt megszabadít a szamszara különböző régióinak szenvedésétől.
a tíz világtáj Buddhái előtt így imádkozott: had segítsek az érző lényeken, és ha valaha is elfáradok ebben a nagy munkában, legyen testem ezer darabra vágva!
mondják, először leszállt a pokol világába, azután feljött az éhes szellemek régióján keresztül egészen az isteni szférákig.
onnan lenézett, és látta bár számtalan lényt megmentett a pokoltól,számtalan kerül oda állandóan.
nagyon elkeseredett,egy pillanatra majdnem elvesztette nemes fogadalmába vetett hitét, és ezer darabra esett szét.
elkeseredettségében a Buddhákat hívta segítségül, akik a világegyetem minden irányából jöttek, hogy megsegítsék.
hatalmas erejükkel a Buddhák ismét összerakták testét, és azóta Avalokitesvarának tizenegy feje, ezer karja van, és minden tenyerén egy szem amely a bölcsesség, és ügyes módszerek egységét jelenti, és az együttérzés igaz jele.
ebben a formában még erősebbé, és hatékonyabbá vált, még jobban segítségükre lehet az érző lényeknek, és együttérzése a Buddhákhoz intézett ima által elmélyült:

NE ÉRJEM EL A MEGVILÁGOSODÁST, A VÉGSŐ BUDDHA ÁLLAPOTOT AMEDDIG MINDEN ÉRZŐ LÉNY MEG NEM VILÁGOSODIK!

azt mondják, hogy a szamszara kínjai láttán két könnycsepp gördült ki a szeméből, s a Buddhák áldása ezt a két könnycseppet, két Tarává változtatta.
az egyik Zöld Tara az együttérzés cselekvő erejének megtestesülése, a másik Fehér Tara az együttérzés anyai ereje.
a Tara jelentése megszabadító, aki átvezet minket a szamszára óceánján.
a Mahajána Szútra azt írja, hogy Avalokitesvara magának Buddhának adta át mantráját, és cserében Buddha azt a nemes, és különleges feladatot bízta rá, hogy segítse a világmindenség lényeit, hogy elérhessék a Buddhaságot.
ekkor valamennyi istenség esőként szórta rájuk a virágot, a föld megrendült, és egyben felhangzott:


                                            OM MANI PADME HUM HRIH

A VERS SZAVAIVAL:
Avalokitesvara mint a hold, kinek hűvös fénye kioltja a szamszára égő lángját, fényében az együttérzés éjjel virító virága szélesre tárja szirmait.