MANDALA

A szó, az ősi indiai szent nyelvből, a szanszkritbólszármazik. Jelentése: kör, ív, körszelet, korong. Más vélemény szerint jelentése az elmével is kapcsolatban áll (manas a. m. „elme”). Eredetét tekintve leginkább a buddhista tibeti és indiai kultúrához köthető, ahol ma is, évezredek óta használják meditációs technikákhoz, gyakorlatokhoz. A jógik elmélyedést segítő különféle eszközöket használnak, melyekre támaszkodva szilárdan tarthatják tudatukat meditációjuk tárgyán. Ezek a test- és kéztartások, azazmudra, a hangok, ami nem más mint a mantra, a kézbe vehető tárgyak, tehát a vadzsra és a málá, illetőleg az istenségek különféle képi ábrázolásai, azaz a mandala.

A mandala színeinek jelentése:

 

 – Fehér: megkönnyebbülés, tökéletesedés, együttérzés, nyugalom.

 – Fekete: titok, megérzés, belátás, újjászületés.

 – Szürke: lelki gyógyulás, szelídség, szeretet, hűség.

 – Sárga: barátságosság, fogékonyság, természet, intelligencia.

 – Kék: elégedettség, ellazulás, harmónia.

 – Tűzpiros: rettenthetetlenség, hatalom, változás, szerelem.

 – Bíbor: emberszeretet, idealizmus, bölcsesség.

 – Rózsaszín: érzékenység, a "belső" gyógyulása, egyetemes gyógyulás.

 – Narancs: önkontroll, vitalitás, becsvágy, megérzés.

 – Zöld: növekedés, bizalom, kapcsolat, gyógyulás, nyugalom.

 – Barna: földközelség, stabilitás, tudatos kötődés a környezethez.

 – Ezüst: érzékfölötti, természetfölötti képességek, áradó érzelmek, jólét.

A mandala összetett szimbólum, több szinten értelmezhető. Legtágabb értelemben az egész univerzum megjelenítésére szolgál, és egy tökéletes világmodellt tükröz. Mások szerint isteni palotát ábrázol, különböző védőkerítésekkel, falakkal, melyek elválasztják a belső, rendezett teret a külső káosztól. Ha a mandalát az ember szintjére vonatkoztatjuk, akkor a bennünk lévő erőket, erényeket jeleníti meg, melyek sokszor rejtve vannak, de teljessé válásunkkal felébreszthetjük őket. A mandalát a tibeti buddhizmusban támasznak is nevezik, mert képi formába önti a tanítást, megjeleníti a láthatatlan ideákat és segíti a vallás követőit. 

A mandalát a különböző meditációs gyakorlatok, a szemlélődés és elmélyülés segédeszközeként használják. A gyakorló első feladata, hogy maga mögött hagyja mindennapi gondjait, kavargó érzelmeit és összevissza cikázó gondolatait, vagyis lecsendesítse belső világát. Így immáron megtisztulva léphet be a mandalába, és célja, hogy eljusson egészen a középpontjáig. Nézegetése vagy rajzolgatása koncentrációt, összpontosított figyelmet igényel. El kell mélyülnünk benne, elképzelni, hogy belépünk a mandalapalotába, ahol találkozhatunk az istenséggel. A tibeti tantrikus gyakorlatok szerint meg kell értenünk és beépítenünk magunkba az istenség tanítását, majd visszaküldeni őt a szellemi világba. Amikor befejezzük a gyakorlatot, magasabb szintre kerülünk, felvérteződünk egy hatalmas erővel. 

A mandalák használata valójában elôsegíti a harmónia és teljesség létrehozását vagy helyreállítását az emberben. Módszer a megtisztulásra, a tanulásra, az informálásra és fejlôdésre. A gyakorló arra törekszik, hogy a világ széttöredezettsége és ellentétei helyett ideális állapotot, egységet teremtsen meg magában. A cél nem kevesebb, mint igazi énünk megtalálása. Erre a feladatra emlékeztet, ezt a küzdelmes utat segíti a képi ábrázolás. A mandala iránymutatóként szolgál, olyan, mintha a labirintusban bolyongva térképet kapnánk a kezünkbe, amely megmutatja a helyes utat. A pontosan meghatározott szerkezet, a szigorú szabályok szerinti felépítés, a rendezettség megfogható, biztos támaszt nyújt gondolkodásunknak. A meditáláshoz természetesen tisztában kell lennünk a motívumok alapvető jelentésével is. Általánosságban a kör jelképezi a szellemiséget, a négyzet az anyagi világot, a színek pedig érzelmekkel töltik fel ezeket a területeket.

A mandalák világa tán túl távolinak és misztikusnak tűnhet szemünkben, de üzenete a modern kor emberének is szól, ha vágyunk a tökéletesedésre. Hiszen már a nézegetése is harmonizálja az ember működését, pihenteti a szellemet, kiegyensúlyoz, lecsendesít, kikapcsol. Rég elfeledett igazságokra, tiszta gondolatokra döbbenthet rá minket, de a legfontosabb, hogy emlékeztet ideális állapotunkra: a teljességre.

A mandala értelmezése:

A mandala összetett szimbólum, mely több szinten értelmezhető. Mindig igaz rá, hogy szent területet, megszentelt körzetet határol. Legtágabb értelmében a makrokozmoszt jelképezi, ilyenkor az egész világegyetem megjelenítésére szolgál, vizuálisan megjelenített tökéletes világmodellt ábrázol. A buddhista kozmológia szerint az univerzum közepe egy hegy, melyet Mérunak vagy Szumérunak neveznek. Ez az eredet, a forrás, az istenek világa. Tetején nyugszik az ég, gyökereit pedig az anyagba süllyeszti. Itt húzódik az axis mundi, a világtengely, ezt jelképezi a mandala középpontja, a mandala körében elhelyezkedő motívumok pedig a világ felépítését tükrözik.

A mandala értelmezésének következő szintje, hogy valamilyen isteni erő lakhelyét, egy isteni palotát ábrázol, különböző védőkerítésekkel, falakkal, melyek elválasztják a belső, rendezett teret a külső káosztól, kapukkal, melyet őrök védenek, kerttel, és magával a palotával, melyet rengeteg jelkép ékesít. Ha ez kétdimenziós formában jelenik is meg, mondjuk egy festményen, valójában egy háromdimenziós épület leképezése. A palota közepe szolgál az isteni és egyetemes erők gyűjtőpontjául, itt látható az istenség vagy az őt jelképező szimbólum. A tibeti pantheon sok istensége, vagyis a Bölcsesség sokféle aspektusa jelenhet meg a középpontban. Ez a „lakó" fogja meghatározni, hogy az egész mandala hogyan épül fel, milyen színekkel, isteni attribútumokkal, trónussal, ékszerekkel találkozhatunk benne.

Ha a mandalát az ember szintjére vonatkoztatjuk, vagyis mikrokozmoszként értelmezzük, akkor az erők a bennünk lévő erőkkel, erényekkel állíthatók párhuzamba, melyek sokszor rejtettek és csak szunnyadnak bennünk, de teljessé válásunkkal felébreszthetjük őket. A mandalát a tibeti buddhizmusban támasznak is nevezik, mert képi formába önti, szimbólumok köntösébe burkolja a tanítást, ezzel megjeleníti a láthatatlan ideákat és segíti a vallás követőinek szellemi feladataik végrehajtását.