Kőrösi Csoma Sándor

1784-ben született, szegény családi háttere ellenére gimnáziumot és főiskolát végzett. Diákkorától érlelődött benne a gondolat, hogy felkeresse ősei hazáját. 1818-ban fejezte be a Göttingeni Egyetemet, ahol keleti tudományokkal foglalkozott. Ekkor már 13 nyelven írt és olvasott. 1819-ben hagyta el Magyarországot. Erről így írt:

„Elhatároztam, hogy elhagyom hazámat, s Keletre jövök, s ahogy csak lehet, biztosítván mindennapi kenyeremet, egész életemet oly tudományoknak szentelem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak általában, és különös világot vethetnek bizonyos, még homályban lévő adatokra nemzetem történetében.”

Isztambultól hajózott, majd Szíriától szárazföldön folytatta útját. Irakon, Iránon, Afganisztánon és Pakisztánon keresztül 1822-ban végül Ladakh-ba érkezett (ma India Kashmir tartománya), ahonnan nem tudta tovább folytatni útját Nyugat-Tibet felé, mert fehér ember számára túl veszélyes lett volna. Egy angol kormánymegbízott ösztönzésére kezdett el a tibeti nyelvvel és irodalommal foglalkozni annak reményében, hogy az ősi iratok között a magyarok eredetére is talál bizonyítékokat. 1823-24-ben egy buddhista kolostorban tartózkodott, ahol több ezer kötetet olvasott el. Feldolgozta Tibet földrajzát, történelmét és irodalmát, és két helyi láma segítségével összeállított egy 30 ezer szóból álló szójegyzéket. Mindezt nagy magasságban (Ladakhban számos csúcs 6000 méter fölé magasodik), egy 3*3 méteres szobában, fűtés és világítás nélkül volt kénytelen tenni. Neve még 100 évvel később is ismert volt a kolostorban.
“Tökéletesen meg vagyok győződve, hogy a mi eleink ezen vidékekről szállottak le mint kultusznemzetek a Krisztus előtt több századokkal."

1830-ra készült el tibeti nyelvtanával és tibeti-angol szótárával, melyek az első ilyen alkotások voltak, valamint a buddhista kifejezések szótárával. Ezt követően Kalkuttában élt, ahol művei kiadását készítette elő, mely 1834-ben történt meg. ‘35 és ‘37 között sokat utazott, eredeti céljának megfelelően a magyar őshazát keresve, az összehasonlító nyelvtudomány módszerével.

"Így ér véget majd küldetésem, ha egyszer be tudom majd bizonyítani, hogy ellentétben a finn–magyar elmélet mellett kardoskodók megnyilatkozásaival, a magyar nép igenis Attila népe."

1837 és 42 között Kalkuttában élt könyvtárosként remetei magányban, tudományos munkát végezve. 1842-ben megpróbált eljutni Tibet fővárosába, Lhászába, de útközben maláriás lett, és néhány hét leforgása alatt meghalt. Sírja Indiában, a tibeti határ közelében, Dardzsilingben található. Csoma 18 nyelven írt vagy olvasott: latin, görög, német, francia, angol, orosz, román, szláv, héber, arab, török, perzsa, szanszkrit, tibeti, hindusztáni, bengáli, pushtu és muhratta nyelveken.
Szülőfaluját tiszteletére Csomakőrösre nevezték át.

Kőrösit 1933-ban Tokióban boddhiszattvává (buddhista istenség, bővebben ld. Dalai Láma) avatták, így ő lett az első, és ezidáig egyetlen magyar boddhiszattva.