Jó Szív

Buddha idejében élt egy öreg koldusasszony, akit Boldogságot Sugárzónak neveztek. mindig figyelte a királyokat, hercegeket, az egyszerű embereket, amint áldozatot ajánlottak fel Buddhának, és tanítványainak, és semmit sem szeretett volna jobban, mint hogy ő is megtehesse. elment tehát koldulni, azonban az egész napi kéregetés sem hozott többet, mint egyetlen pénzdarabot. el ment az olajárushoz, hogy vegyen egy kis olajat. azonban , azt mondta neki, hogy ilyen kevés pénzért semmit sem vehet. de amikor meghallotta, hogy Buddhának akar áldozatot bemutatni, megsajnálta, és ingyen odaadta neki az olajat. az asszony elvitte a kolostorba, s meggyújtott egy lámpást. letette Buddha elé, és elmondta kívánságát: "nincs semmim, amit áldozzak; csupán ez a kis lámpás. de ezzel az áldozattal a jövőben legyek megáldva a bölcsesség lámpásával! engedd hogy megszabadítsak valamennyi lényt a sötétségtől! hadd tisztítsam el útjukból az akadályokat, és hadd vezessem el őket a megvilágosodáshoz!"
azon az éjszakán az összes lámpásból kifogyott az olaj, ám a koldusasszony lámpása még hajnalban is égett, amikor Buddha tanítványa Maudgaljána összegyűjtötte a lámpásokat. látta hogy az egyik még ég, tele van olajjal, s kanóca egészen új. ezt gondolta: "semmi értelme, hogy ez a lámpás nappal is égjen", s megpróbálta elfújni. az azonban tovább égett. megpróbálta ujjával kioltani, de égve maradt. ruhájával letakarta, így próbálta kioltani, de az csak égett tovább. Buddha figyelte, mit csinál, majd így szólt: Maudgaljána, el akarod oltani azt a lámpást? nem fog sikerülni,el sem tudod vinni onnan, hagyd csak ott békében! ha az óceán valamennyi vizét is ráöntenéd, akkor sem aludna ki. a világ valamennyi folyójának és tavának vize sem oltaná ki. hogy miért nem? mivel ezt a lámpást igazi odaadással áldozták, tiszta szívvel és tudattal. és e miatt hatalmas felajánlásnak számít. később mikor Buddha találkozott a koldusasszonnyal, kinyilatkoztatta neki, hogy a jövőben tökéletes Buddhává fog válni, s a neve Mécsláng lesz.