e három tényező határozza meg személyiségünk emberiességének eredményét. mégis hajlamosak vagyunk arra, hogy megfeledkezzünk róluk, mint kommunikáció formáiról,mert életünk szinte minden percében jelen vannak,pedig az, hogy mennyit adunk, kapunk és min osztozunk meg, hozzájárul ahhoz, hogy jobban megérthessük önmagunkat.az elvárások nélküli adni tudás megnyugtató és gyógyító hatású, és ez vonatkozik az elfogadó félre is. az ügyesen végzett megosztással igazoljuk, hogy vigyázunk arra,amink van, de a forrásokat-kicsit vagy nagyot- készek vagyunk mások rendelkezésére is bocsátani,hogy ők is élvezhessék áldásait. az elfogadás a legnehezebb tényező, mert alázat is társul hozzá. el kell fogadni azt a személyt is, aki hozzáad valamit a tudatunkhoz. nem árt tudni mikor válik hasznunkra az elfogadás, és mikor nem tanácsos belebonyolódni. az elfogadás művészete az egész világon áramló pozitív energiahullámot hoz rétre, növeli a nemeslelkűséget, az anyagi jólétet, serkenti a tudományos és kulturális fejlődést. mindnyájan részesei vagyunk e folyamatnak, és mindannyian felelősek vagyunk bolygónk evolúciójának alakulásáért. nem csak a föld gazdái vagyunk, hanem önmagunkéi is. ez azt jelenti, törődnünk kell önmagunkkal,és ezt leginkább úgy tehetjük meg, ha nemeslelkűen adakozunk, osztozkodunk a jón, és megfelelő módon elfogadjuk az emberek kedvességét. nincs nagyobb élmény annál, mikor azt tapasztaljuk, barátságosan bánnak velünk.ez az aktus mindannyiunkat átformál, és képessé tesz arra, hogy az élményen megosztozzunk. a mindennapi élet maszkja alatt ott lesz igazi arcunk, mely meg mutatja kik is vagyunk valójában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése